Az önköltségszámítás rendje [antikvár]

Az 1991. évi XVIII. számú, a számvitelről szóló törvény 36. §-ában előírja, hogy a saját termelésű készleteket (befejezetlen termelés, félkész és késztermékek, saját előállítású tárgyi eszközök) ugyancsak a törvényben meghatározott előállítási költségen, illetve utókalkuláció vagy norma szerinti közvetlen önköltségen kell értékelni és kimutatni a mérlegben. A termékek önköltségének kiszámítása, az árvetés és utókalkuláció szerinti költségadatok összehasonlító elemzése a hatékonyságjavítás és a jövedelmezőség növelésének egyik eszköze. Ennek felismerése és érvényesítése teszi szükségessé az önköltségszámítás vállalkozáson belüli szabályozását, a kalkulációs belső előírások megfogalmazását. A számviteli törvény hatálybalépésével deregulálásra került az önköltségszámítást szabályozó rendelet. Ebből következően sokan úgy gondolták, hogy az önköltségszámítás jelentősége csökken, s a számítására vonatkozó kötelesség sem áll fenn. Kétségtelen, a számviteli törvény nem írja elő címzetten az önköltség meghatározását, de az elszámolás rendjéből ez logikusan következik. A törvény előírásai szerint az eszközöket beszerzési, illetve előállítási költségen kell értékelni. Az előállítási költség tartalmát is megadja a törvény, de ahhoz, hogy egy-egy termék, szolgáltatás stb. előállítási költsége megállapítható legyen, szabályozni kell a költségszámítás rendjét. Mindez azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak ilyen irányú kötelezettsége változatlanul fennmaradt. A nagy szabadság mellett megnőtt a felelősség abban, hogy a vagyon meghatározásához szükséges előállítási költség (önköltség) a számviteli előírásoknak megfelelően kerüljön kiszámításra. Az V. Országos Számviteli Konferencián is felmerült az önköltségszámítással összefüggő feladat és az előállítási költség megállapításának kérdése. A vállalkozások feladatainak sokrétűsége miatt olyan szakkönyv nem állítható össze, amelyet, ha a gyakorló szakember kézbe vesz, saját adatait behelyettesítve teljesítse önköltségszámítási kötelezettségét. A szabályozás a vállalkozás feladata. E kézikönyv lényegében arra vállalkozik, hogy segítséget, ötleteket adjon, milyen legyen ez a szabályozás, amely lényegében a számviteli politika része. A számviteli törvény filozófiájának a lényege éppen abban áll, hogy a részletes szabályozásban megszűnt a központi direktíva.