Banki tőkemegfelelési kézikönyv [antikvár]

1. Alapok 1.1. Bevezetés Könyvünk témája a banki tőkeszabályozás. Formája kézikönyv: célunk az, hogy minden, a témával kapcsolatos ismeretről áttekintést adjunk - a legfontosabb ismeretekről részletesen, a távolabbról kapcsolódókról úgy, hogy az olvasót a megfelelő szakirodalomhoz irányítjuk. A könyvet ezért egyben is el lehet olvasni, de úgy is lehet használni, hogy az olvasó csak az őt érdeklő kérdéssel kapcsolatos részt tekinti át. A bankok szabályozásának - mint általában a piacok szabályozásának - az oka a piaci kudarcok csökkentése. Könyvünk keretein túlmutat ezeknek a kudarcoknak a részletes bemutatása, az ez iránt érdeklődőknek ajánljuk például Freixas-San-tomero [2003] cikkét. A bankok esetében megfigyelhető egyik legkomolyabb piaci kudarc az, hogy a bankok csődje kihat a gazdaság többi szereplőjére (nemcsak tulajdonosaikra, hanem betéteseikre és a hitelfelvevőikre) is. A pénzügyi válságok során a hatóságok felismerték: ennek az extern hatásnak a csökkentése érdekében szükség lehet a bankok állami megmentésére. Mivel az adófizetők pénzével az államnak takarékosan illik bánni, ezért a szabályozóknak érdekük különböző előírásokkal csökkenteni a banki csődök valószínűségét és a bevonandó állami források mennyiségét. Ennek egyik eszköze a szavatoló tőke^ minimumának a meghatározása. Mit is jelent ez pontosan? Ellentétben a hagyományos vállalatokkal - ahol a tőke finanszírozási szerepe hangsúlyos - a bankok esetén a tőke elsősorban biztonsági szerepet tölt be, feladata a banki (például hitelezési) veszteségek következményei elleni védelem. A tőkemegfelelési szabályok - mint például a Bázel II. és a CRD - elsó'sorban a bankok minimális szavatoló tőkéjének nagyságát határozzák meg. Egy, a köznapi életből vett példával élve a tőke olyan, mint a vízparti gát: ahogyan a gát célja az, hogy az esetek legnagyobb részében a gát mögött élőket és értékei- ' Veszteségrendezésébe bevonható forrás, különbözik a számviteli saját tőkétől.