Bővebb ismertető
Egy társadalom szervezettségének és fejlődési-megújulási képességének meghatározó tényezője a kommunikáció. E kifejezés tágabb értelemben közlést illetve tájékoztatást jelent. A közlés lehet akár egy gesztus vagy mimika (metakommunikáció) továbbá szóbeli, írásbeli, képi és hangalakú. A kommunikáció - eszközei alapján - nyomtatott, elektronikus, vagy más módon közvetített információ; lényege, hogy közöl valamit az egyes emberekkel és csoportokkal, vagyis kapcsolatot hoz létre. Egy rendszer - politikai, gazdasági, pénzügyi, oktatási, kulturális, helyi, nemzeti, vagy nemzetközi szerveződés - minél nyitottabb, annál kommunikatívabb, vagyis közlékenyebb, míg a zárt rendszerek, például a diktatúrák, hírszerző szolgálatok, kutató-fejlesztő intézmények alig kommunikálnak, vagy dezinformálnak (megtévesztő adatokat tesznek közzé). Az emberi kapcsolatok és a megszerezhető tudás egyik alapvetése tehát a kommunikációs folyamat, mely egyre gyorsabb, hatékonyabb és szélesebb körű. Egy korszerű társadalomban beláthatatlan következményekkel jár, ha a kommunikációs gépezet elakad, mert az energiaszolgáltatástól a közlekedésig, a katasztrófaelhárítástól a művelődésig, a kulturális -és a sportéletig minden a hírközlésen, vagyis az információcserén alapul. A kommunikáció a siker egyik feltétele, mind a személyes kapcsolatok terén, (a felek értik, vagy nem értik egymást) mind az egyes csoportok, társadalmi rétegek, korosztályok, eladók és vevők, intézmények és vállalkozások, sőt országok között is. Háborúk törtek ki a kommunikáció hiánya, vagy az információk félreértelmezése miatt, más esetben cégek mentek tönkre,vagy emberi kapcsolatok hullottak szét, mert nem sikerült egymással és a környezettel szót érteni.