Bevezetés a stratégiai menedzsmentbe [antikvár]

1.1. Bevezetés A stratégiai tervezés, a stratégiai menedzsment már hosszú ideje foglalkoztatja a szakírókat. Időnként feltesszük magunknak a kérdést: vajon még ma is érvényesek ezek a tézisek, elvek, módszerek. Különösen érdekes ez a kérdés hazánkban, ahol a rendszerváltást követő gazdaságirányítási rendszerek a posztszocialista országokban rendre feladták a korábbi ötéves tervezési gyakorlatukat. Az erős központi irányításhoz kötődő tervezésre valóban nincs szükség, de egy modern felfogású stratégiai tervezés, stratégiai menedzsment hatékony és reális eszköz a sikeres vállalati működés kialakításához, a piacgazdaság realitásaihoz való alkalmazkodáshoz. Ezzel kapcsolatban néhány kritikus alapkérdésre szeretnénk elöljáróban felhívni az olvasó figyelmét. 1. A gyorsan változó környezeti feltételek folyamatos alkalmazkodást kívánnak meg. Nagy szerepet kap a hangsúlyok áthelyezése, még mielőtt a vállalat helyzete végképp kritikussá válik. Ehhez viszont az szükséges, hogy a vállalati szervezet valamennyi tagja tisztában legyen az alapvető kihívásokkal: az együttgondolkodás gyorsabb adaptációt eredményez. A modern értelemben vett stratégiai tervezés, stratégiai menedzsment megteremti a vállalati stratégia iránti belső elkötelezettséget, lehetővé teszi egymás segítését az új lehetőségekhez való alkalmazkodásban. 2. A stratégiai tervezés a kritikus környezet jobb megértéséhez vezet, a stratégia javításának eszköze; a stratégiaalkotás tanulási folyamat. A terv alapos átgondolása, gondos kimunkálása a kritikus környezeti tényezők alaposabb megismeréséhez és megértéséhez vezet, ennek alapján később könnyebb a változások felismerése és a terv módosítása. A stratégiát körvonalazó dokumentumot tehát a stratégia folyamatos javításának eszközeként kell felfognunk, és ez szinte mindennapos feladat. Állandóan fel kell tennünk a kérdést: Mit tudunk jobban tenni? A stratégiaalkotás tehát tanulási folyamat. Sokan ezt a folyamatot többre értékelik annak végeredményénél, a stratégiai tervnél is. 3. Olyan ösztönző rendszer szükséges, amelyben az egyéni motivációk összhangba kerülnek az intézményi stratégiával, annak teljesülését szolgálják. Itt a vállalati alkalmazottak, az egyes vezetők egyéni motivációjáról van szó. Egy vezető minden bizonnyal elgondolkodik azon, hogy milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy támogassa a tervben rögzített stratégiát, hogyan segíti a vállalat sikeres működése egyéni karrierjét, növekszik-e a jövedelme, érdekesebb munkát jelent-e ez számára. Kulcskérdésnek tartjuk az olyan ösztönzők kimunkálását, amelyek hatására az egyének a kiadott feladatokat legjobb tudásuk szerint, de a választott stratégiával, a stratégiai tervvel összhangban végezzék. A stratégiai tervezés így már stratégiai folyamattá bővül, ahol a stratégiai irányítás, az emberi erőforrások kezelése és más alrendszerek, funkciók is nagy szerepet kapnak.