Bizakodó Alföld I-II. [antikvár]

Egy tájhoz - ha úgy tetszik: egy felényi országrészhez - sokféleképpen lehet kötődni: Petőfi-ihletésű szenvedélyes költői lobogással, bölcselkedve mélázó szemlélődéssel, a letűnt századok történelmének, népszokásainak kutatásával, vagy egyszerűen csak a tájon honos fák, bokrok gyökérzetére jellemző szívóssággal. A felsorolt elemeket Zoltán Zoltán kötődése az Alföldhöz nem nélkülözi, mégis, kapcsolata a "tengersík vidékkel" olyan minőségi többletet hordoz, amelyek az itteni fejlődés lényegi kérdéseinek megfogalmazására és - ami ennél is több - e kérdések megválaszolására képesítik. Az alföldi tájak kutatójaként a közgazdász higgadtságával és a síkvidéki népért vállalt felelősségérzettel boncolgatja a viszonylagos elmaradottság okait, az urbanizációban, az iparfejlesztésben megmutatkozó hátrányos helyzet történelmi, emberi és gazdasági összetevőit, a kibontakozás járható útjait.