Bővülő Európa 2003/4. [antikvár]

bővülő európa 2003. iv. negyedév (16. szám)I. TÉNYEK ÉS PROGNÓZISOKA.) GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS KOHÉZIÓS FELADATOK ÉS ESÉLYEK*1. A REGIONÁLIS POLITIKA INDÍTÉKAI ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI AZ UNIÓBANAz Uniós Egyezmény (Treaty) 158. cikkelye kimondja, hogy "támogatni kell a harmonikus fejlődést a Közösség egészében". Mivel a tagországok között és magukon az egyes államokon belül is, már az Unió alapításakor jelentős térségbeli fejlettségi különbségek voltak, ennek a követelménynek a teljesítéséhez célirányos regionális fejlesztési politikára és jelentős összegű közösségi kohéziós támogatásra volt szükség. Különösen határozottá és markánssá ez a politika a négy utólag felvett, kevésbé fejlett (un. kohéziós) tagország, azaz Görög-, ír- és Spanyolország, valamint Portugália felvételét követően vált, mivel ezek és főként egyes térségeik (régióik) jóval átlag alatti fejlettségi szinten kerültek be az Unióba.1973-ban, a csatlakozásának évében Írország fejlettsége az egy főre jutó vásárlóerő paritáson számított GDP mutató alapján mérve a jelenlegi tagországok (EU-15) átlagának alig 60%-át meghaladó szintet (60,9%-át) mutatott. 1981-ben, felvétele évében, Görögország fejlettsége hasonló alapon nézve az EU-15 átlagának mindössze 68,7%-át tette ki. 1986-ban pedig a két ibériai ország közül Portugália 54,5, Spanyolország pedig 71,8%-on állt. Korábban az alapító "hatok" esetében ekkora szintkülönbség nem volt. A jelzett adataink forrását képező Statistical Annex of European Economy, 2002. tavaszi kiadásában az EU-15-ök makroszintű adatai 1960-tól kerültek egymással összehasonlítható rendszerben kimutatásra. Ezek szerint 1960-ban a hat alapító ország egy főre jutó vásárlóerő paritásos GDP mutatója a jelenlegi tagországok átlagára (EU-15-re) megadva, a következő volt:Belgium97,4%;Franciaország103,3%;Hollandia115,2%;Luxemburg117,1%;Nyugat-Németország121,8%;Olaszország87,3%.S^en^ő: Dr. S^abó LAs^ló