Civilizácioff [antikvár]

Előszó a magyar kiadáshoz A jövőről mindig nehéz dolog beszélni. Mindezt úgy megtenni, hogy közben realisták is legyünk, ne mutatkozzunk túl optimistának vagy pesz-szimistának, ugyanakkor mindvégig kellően tudományosak is legyünk. Mindezeket a szempontokat igyekeztem szem előtt tartani, hiszen kizárólag a jövőről lesz szó ebben a munkában. Amikor a belátható jövőforgatókönyvekről beszélgetünk, nagyon könnyen ránktelepedhet egy képzeletbeli negatív szemüveglencse, egyfajta lemondós, pesszimista attitűd. Mindezekkel együtt az a megrögzött szándékom, hogy új megközelítésben kiemeljem és bemutassam a jövőnket fenyegető jelentősebb fenntarthatósági kérdéseket. Hogy kinyissam a szíveket, hogy felnyissam a szemeket, inspiráljam a szabadon gondolkodó elméket és ezeken keresztül érdemben megváltoztassam milliárdok szemléletét a világhoz. Az egyes országok átlagpolgárai egyre nagyobb számban és arányban szembesülnek a klímaváltozás és más, mindannyiunkat létünkben fenyegető globális problémák jelentőségével. De valóban tisztában vagyunk azzal, hogy mi is zajlik körülöttünk? A kérdések és természetesen a válaszok még fontosabbá válnak akkor, amikor tudatára ébredünk felelősségünknek. Igen, Kedves Olvasó, mi mindannyian felelősek vagyunk azért, ami körülöttünk zajlik. Felelősek vagyunk azért, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívások hogyan irányíthatók, a folyamatok hogyan tarthatók mederben és végül a felénk zúduló kérdések hogyan válaszolhatók meg mindenki számára megnyugtató módon? A végső megoldás még várat magára. A Párizsi Klímacsúcs ajánlásokat fogalmazott meg. A COP 21 konferencia egyfajta mérföldkővé, a tudományos és civil közösségek kölcsönös eszmecseréinek ideális startkövévé 11