Devizaügyletek IV. [antikvár]

Az előző füzet keretén belül bemutattuk, hogy a külkereskedők pozíciójuktól és a kölcsönös bizalomtól függően milyen fizetési módokban állapodhatnak meg partnereikkel. A külkereskedelmet azonban - mint ahogy bármilyen más tevékenységet - valahogyan finanszírozni kell. Már maguk a különböző fizetési módozatok is tartalmaznak bizonyos finanszírozási elemeket, hiszen azok többségében vagy a vevő, vagy az eladó - ha rövid időre, adott esetben csak pár napra is - valamilyen finanszírozást nyújt partnerének. Ha nyitva szállításban állapodnak meg, akkor az exportőr hitelezi az importőrt a fizetés befolyásáig, ha előrefizetést vagy előlegfizetést kötnek ki, akkor a hitelezés iránya ellentétes. A halasztott fizetésű akkreditívnél pedig az eladó sokszor több hónapra nyújt áruhitelt vevőjének. Ez a finanszírozás természetesen ugyanúgy nem ingyenes, mint ha bankhitelről lenne szó, hiszen a kialkudott árban a felek kalkulálják az ebből származó költségeket. Tehát egy bizonyos áru ára nem ugyanaz lesz, ha az importőr azonnali fizetésű akkreditívvel fizet, mint hogyha 3 hónapos halasztott fizetésűvel.