Döntéselemzés, konfliktuskezelés [antikvár]

Döntés és racionalitás A vezetői munka egyik legfontosabb eleme a döntéshozatal. David W. Miller és Martin K. Starr, a vezetéstudomány két kiemelkedő egyénisége szerint „a döntéshozatal a vezetők legfőbb felelőssége és funkciója", és „a vezetőket elsősorban az általuk hozott döntések sikeressége alapján értékelik" (Miller, Starr, 1967, 13. o.). Ugyanakkor döntéshozatali képességeink meglehetősen korlátozottak. Döntéseink jelentős részének minősége rosszabb annál, mint amilyen lehetne, ha valamennyi rendelkezésünkre álló információt figyelembe vennénk. Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy információ-feldolgozó képességünk szűk határok között mozog. Miller a korlátok értékét is meghatározta, amikor megállapította, hogy az ember az azonos jellegű információk közül 7±2-t tud feldolgozni (Miller, 1956). Herbert Simon a közgazdasági Nobel-díjat többek között azért is kapta, mert feltárta a döntéshozatalban a korlátozott racionalitás mechanizmusát. "A racionalitás akkor korlátozott - írja ha nem beszélhetünk mindenre kiterjedő ismeretekről. Ez az eset pedig általában akkor áll fenn, ha nem ismerjük az összes alternatívát, bizonytalanok vagyunk fontos események bekövetkezését illetően, s ha nem tudjuk kiszámítani döntéseink minden következményét." (Simon, 1982., 39. o.) Az elmúlt évtizedek kitermeltek néhány reménykeltő eszközt, így a számítógépet is, amelytől először a tudósok, majd a vezetők is azt remélték, segítségükre lesz súlyos gondjaik megoldásában. Miben segíthetnek a számítógépes rendszerek tárolják a lényeges információkat, az embereknél gyorsabban és pontosabban dolgozzák fel őket, a segítségükkel elemzések végezhetők. Olyan szolgáltatásokra is képesek, amelyekre korábban nem gondoltak. A szövegszerkesztés és az elektronikus posta új távlatokat nyitott az irodákban.