Egy könyv a foglalkozási rehabilitációról [antikvár]

Bevezető A kiadvány célja, hogy segítsen, azaz ismeretet, tapasztalatot, információt nyújtson mindazoknak, akik az egészségkárosodott emberek szakképzéséért, munka lehetőségéért, jövedelméért tenni kívánnak. Első, nagyratörő tervünk az volt, hogy ennek érdekében igazán mindent összegyűjtsünk a nemzetközi és magyar kezdeményezésekről, tapasztalatokról, tanulmányokról. Erről le kellett mondanunk. Egyrészt, mert a nemzetközi dokumentumok beszerzése jóval nehezebb volt, mint gondoltuk. Másrészt, mert azok a szerzők, akiket saját illetve mások tapasztalatainak összegzésére, tevékenységük ismertetésére felkértünk, néhány igazán tiszteletreméltó kivételtől eltekintve százszor ígértek és egyszer adtak. Súlyos tévedés volt azt hinni, hogy ezek az elfoglalt emberek, akik naponta vívják intézményeikért az élet-halál harcot néhány héten belül időt szakítanak erre is. így a kötet születése késik, s ahhoz, hogy most megszülessen, le kellett mondanunk néhány igen fontos kezdeményezésről. így bármily fontos és bármennyire sajnáljuk, de nem lesz szó a Szolnoki Rehabilitációs Központ és más munkaügyi központok rehabilitációs munkacsoportjainak munkájáról - bár mindegyik példaértékű a maga nemében. Talán jövőre. A nemzetközi kitekintés fő célja, hogy bemutassa a foglalkozási rehabilitációt szolgáló intézményeket, módszereket. A francia és az osztrák példa reméljük, ha nem is teljessé, de pontosabbá teszi ezt a képet. A védett szervezetek helyzetét külön fejezetben két módon próbáltuk bemutatni. Egyrészt a Védett Szervezetek Országos Szövetségének (VSZOSZ) javaslatait közöljük, másrészt néhányat meglátogattunk, vezetőikkel elbeszélgettük s ennek alapján is készültek rövid, tömör összefoglalók. 1998. januárjában a munkaügyi központokban megkezdték tevékenységüket a rehabilitációs munkacsoportok. Erről egyrészt a Szociális Családügyi Minisztérium illetékes főosztályának tájékoztatóját, másrészt a szombathelyi és a pécsi megyei szintű modellértékű kezdeményezéseket, így a tranzitfoglalkoztatást és a munka asszisztensek alkalmazását mutatjuk be - tudván tudva, hogy a paletta jóval teljesebb. Az értelmi sérültek ugyan elméletileg a rendszer minden fenti elemének szereplői, valójában azonban ők a legelesettebbek, minden szabályozó ellenére ők a legkevésbé keresett és a bármilyen munkára használt és hihetetlenül alacsonyan fizetett munkaerői. Esetükben az emberi megoldás csakis a terápiát, munkát, jövedelmet ötvöző közösségi ellátás lehet. Erre próbálunk, egyébként napi fennmaradásukért harcoló kezdeményezéseket bemutatni. 5