Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet jubileumi évkönyv 1962-1972 [antikvár]

ELŐSZÓSzázadunk második fele és ezen belül az a néhány évtized, amelyben generációnk él és munkálkodik a második tudományos-technikai forradalom időszaka, amely az egyre nagyobb jelentőségű új ismeretek révén gyors ütemben bővíti az anyagi termelést és ennek alapján a fogyasztást. Az időről-időre növekvő termelés és a minőségében is fejlődő fogyasztás ugyianakkor egyre bonyolultabbá teszi azokat az összefüggéseket, amelyek a termelők és forgalmazók tízezreit egymással és a fogyasztók millióival összekapcsolják.Egyre nehezebb áttekinteni a gazdasági élet szövevényét akár annak makró területére, akár mikró szervezeteire irányítjuk vizsgálatainkat. Nem véletlen ezért, hogy időről-időre növekszik a közgazdasági tudomány iránti érdeklődés és szélesedik a közgazdasági irodalom.A termelés méreteiben, formátumaiban, megosztásában mutatkozó fejlődés egyre újabb kérdéseket és problémákat vet fel, amelyet a gazdaságtudománynak meg kell válaszolnia. Ennek során maga a gazdaságtan is fejlődik, speciális szakágazatai alakulnak ki és nagy segítséget kap a modern technikától, hogy csak egyet; a számítástechnikát említsük. Ezen túlmenően annak is tanúi vagyunk, hogy az ökonómia interdiszciplináris jellegűvé válik és egy sor más tudományág eredményeit is felhasználja feladatainak megoldásánál.Intézetünk, az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet, az élelmiszeripar és ezen belül elsősorban a magyar élelmiszeripar gazdasági kérdéseivel foglalkozik. Kutatómunkájának központjában a gazdasági hatékonyság iparági és vállalati, illetve üzemi szintű vizsgálata áU. Ez a sokrétű munka igen széles és dinamikusan változó perspektívát kapott azáltal, hogy hazánk rátért a szocialista tervgazdálkodás indirekt irányítású formájára.Az élelmiszeripar és a vele dialektikus kölcsönhatásban levő mezőgazdaság, bármilyen magas szintre is emelkedjék az anyagi termelés és a fogyasztás mindig elsődleges szükséglete lesz az embernek minden társadalmi és gazdasági rendszerben. Ez a fontosság antropocentrikussá teszi szakmánkat és a hivatás rangjára emeli.15