ÉletÜnnep [antikvár]

Tele vagyunk ünnepekkel, szinte mindent ünneppel élünk meg. Sajnos a hétköznapi örömöket nem igazán. Pedig ezek lehetnének az igazi saját ünnepeink. Sokat gondolkodtam már azon, hogy a sok nemzeti, családi, vallási, kulturális, társadalmi és egyéb ünnepeink mellett egyet még emlékeim szerint nem ünnepelt az emberiség. Ami azt illeti, hogy a magyarok még biztosan nem. És ez az élet ünnepe. Hogy ennek mi az oka azt nem tudom. Talán azért nem, mert nincs benne a naptárban, vagy, mert nem olyan nemzet vagyunk, vagy, mert a balsorsunkon nincs mit ünnepelni. Nekem határozott meggyőződésem, hogy legnagyobb ünnepünk az élet megünneplése. Van-e az embernek nagyobb kincse, mint az élete. Meggyőződésem, hogy nincs. Talán egy másik, az ember számára fontos másik ember élete. Egy társé, egy gyermeké, egy szülőé, egy baráté, vagy csak egy másik emberé. De ez az ünnep is az élet ünnepe.Érdekes és megdöbbentő egyben, hogy még sem ünnepeljük meg az életet, saját életünket is csak kisebb részletekben. Néha névnapunk alkalmával, vagy születésünket ünnepelve, vagy Karácsonykor, amikor legtöbben a naptár figyelmeztetése okán döbbennek rá, hogy milyen fontos a szeretet. Mások szeretete. Mert szeretni és szeretve lenni jó. De az életet nem szoktuk ünnepelni. Megkerestem, hogy az emberi történelem folyamán mi állt ehhez az ünnephez a legközelebb. Ime,"Szentivánéj titokzatos értelmű és hatású népi virrasztás: a fény, az élet, a szerelem, a termékenység ünnepe." S bár kétségkívül keresztény kultúra a miénk, ez az ünnep keresztény ünnep, tehát nem minden nép ünnepe.