Értéktörvény és pénz/A szocialista állami költségvetés egyenlegének néhány kérdése [antikvár]

BEVEZETŐ A munkatermelékenység és az érték összefüggése olyan egyszerű és kézzelfoghatcS igazságnak látszik, amelyre igazán kár szót vesztegetni. Az, hogy a termelékenység növekedése a munka értéktermékét nem változtatja meg, a termékegység értékét viszont csökkenti, minden politikai gazdaságtan tankönyv alaptétele. A probléma ott kezdődik, hogy ugyanezek a tankönyvek az újratermelési, illetve a növekedési elmélet tárgyalása során a termelékenységet növekedési tényezőnek - a nemzeti jövedelmet növelő tényezőnek - tekintik. Ugyanakkor a nemzeti jövedelmet az évi mun-¦ ka értéktermékeként, uj értékként fogják fel. Ilyen probléma az is, hogy addig, amig az értékelmélet szerint hatékony csakis az eleven munka lehet, addig a növekedési .elmélet nem kis jelentőséget tulajdonit a holt munka, az eszközök hatékonyságának is. Ezen alapvető axiómák ellentétes felfogása természetesen további következményekkel is jár. Ugyanezek a problémák jelentkeztek pl. a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem aránya, valamint az l-es és Il-es osztály növekedési ütemének alakulásáról folytatott vitákban is. Ezek a viták - pillanatnyilag ugy tűnik - nyugvópontra jutottak egy kompromisszum révén. A szocialista gazdasági növekedés elmélete ugyanis megkerüli a mi;inkatermelékenység és az érték viszonyának kérdését. Növekedésen a nemzeti jövedelem fizikai terjedelmének, volumenének növekedését érti, és nem foglalkozik a nemzeti jövedelemnek mint uj értéknek a változásával. Ez a megoldás tökéletesen kielégítőnek látszik a növekedési elmélet szempontjából, és lehetővé teszi azt az elméleti feltételezést az értékelmélet számára, hogy a termelékenység növekedése csak a nemzeti jövedelem fizikai volumenét növeli, mint uj értéket azonban változatlanul ha^ja. Az eszközhatékonyság kérdése még egyszerűbben oldódik meg reciprok mutatójának alkalmazásával; eszközigényességnek, anyagigényességnek nevezzük.^ A szocialista gazdasági növekedés elmélete az eszközhatékonysági és az eszközigéiw-ességi mutatót egymás reciprokaként kezeli. Lényegében a tőke/termelés hányadost tekinti eszközigényességnek, és annak reciprokát eszközhatékonyságnak.