"...és mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma" [antikvár]

Az évszázad-, de főleg évezred fordulónk, mindig felerősítették a jövővel kapcsolatos kíváncsiságot. Világvégi pánikhangulat is előfordult akárhányszor. Ez az ezredforduló azonban nem egyszerűen a táltosok és jósok divatját hozta meg. Most az emberi gondolkodás elitje fordult hirtelen, a jövő felé. Ez azt jelenti, hogy az ezredfordulói pszichózison túl, a világon van valami, amitől a társadalom nyugtalan. Sejti, vagy tudja, hogy ez az ezredforduló olyan - az egész földi világ egészére ható - irdatlan, szinte felmérhetetlen erők ütközésének ideje, amelynek következményei (éppen az ember mint olyan tulajdonságai miatt) nehezen beláthatóak. Ha pedig látszanak, éppen az emberre magára nézve - önnön öntörvényűsége miatt - nem túl sok jót ígérnek. Az ezzel kapcsolatban megjelenő - ellentmondásoktól, szubjektivitásoktól, pszichikai és anyagi befolyásoltságtól, önzéstől, sőt tudományos és társadalmi gőgtől, de mindenekelőtt politikai manipulációs céltól nem mentes - tanulmányok olvasása közben, egyre többször ötlik emlékezetembe, szegény nagyapámnak egy sokszor elmondott intelme: "Fiam, soha ne beszélj a holnapról addig, amíg nem tudod pontosan, hogy ma mi történt!"