Európai Szemle 1997. tavasz-tél [antikvár]

KONRÁD GYÖRGY Irodalom és demokrácia - tegnap és ma Jó-e a demokrácia az irodalomnak? Némely íróknak jó. Nincsenek elzárva, nem kell félni. Van másfajta kiszolgáltatottság, de legalább másfajta és többektől való, nem egyetlen központtól függés. Nem vagyunk mát egyetlen nemzeti nagyvállalat állami tulajdonban. Ez nem mindenkinek tetszik. A demokráciához viszont hozzá tartozik annak tudomásulvétele, hogy olyanok is vannak, akiknek a demokrácia nem tetszik. Sok politikai kiskorú nem kívánta a felnőtt ember szorongásait. Keleti macskajajban szenvedő posztkommunista demokraták arra ébrednek, hogy nincs apa, nincs paternalizmus, nincs ki ellen lázadni, ergo nincs többé lázadó fiúság. Hát akkor kicsodák is vagyunk mi.? Nincs alattvalói fészkeló'dés, van ellenben nárcizmus. És mi van azon túl.? A csapatok ügye és a menthetetlen halódás.? * Függünk az olvasói kedvtől. Legyünk akkor is, ha nem kellünk? Persze, legyünk. No de adóból? De hát annyian lopják hivatalos fontoskodással a napot, hogy akkor már néhány ezer író és művész is fölkerülhet a közszolgálat tisztviselőinek listájára. Szolgálják ó'k, ahogy csak bírják a közt, karakterük és tehetségük szerint. Az írói jövedelmek kiegészítését a közhivatalnoki átlagszintig méltányosnak gondolnám. Egyik énem elutasítja ezt, nekem a kegydíjnál jobban tetszik a könyvpiaci jövedelem. Az író magánvállalkozó. Nem államtisztviselő. Lehet persze választani a két szerep között. Magyarországon az ezisazis szokott sikeres lenni.