Európai Szemle 1998. nyár [antikvár]

FAREED ZAKARIA Az antiliberális demokrácia kibontakozása Richárd Holbrooke amerikai diplomata 1996 szeptemberében, a boszniai választások előestéjén megfogalmazott néhány gondolatot arról, hogyan lehetne helyreállítani a háború által feldúlt országban a normális életet. „Tegyük fel, hogy a választások szabadon és tisztességesen folynak le", mondta, s hogy a megválasztottak tulajdonképpen „rasszisták, fasiszták és szeparatisták, akik a legnagyobb nyilvánosság előtt szembehelyezkedtek a béke és a rendezés ügyével. Ez komoly dilemma." Valóban így van, mégpedig nemcsak az egykori Jugoszláviában, hanem növekvő mértékben az egész világon is. Demokratikusan megválasztott kormányok - sok esetben újraválasztott vagy népszavazással megerősített kormányok is - rendszeresen semmibe veszik hatalmuk alkotmányos korlátait, s megakadályozzák a polgárokat törvényesen biztosított alapvető jogaik és szabadságuk gyakorlásában. Perutól a Palesztin Hatóságig, Sierra Leonétól Szlovákiáig, Pakisztántól a Fülöp-szigetekig nyugtalanító jelenség figyelhető meg a nemzetközi életben: az antiliberális demokrácia. A probléma eddig csak nehezen volt felismerhető, mivel nyugaton a demokrácián száz éve liberális demokráciát értenek, vagyis olyan politikai rendszert, melyet nemcsak a szabad és tiszta választások jellemeznek, hanem a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztása és az olyasfajta alapvető' jogok biztosítása is, mint a gyülekezési, a vélemény- és vallásszabadság, valamint a tulajdonhoz való jog. Tulajdonképpen az itt felsorolt szabadságok - amelyek alkotmányos liberalizmusnak is nevezhetők - elméletileg nem azonosak a demokráciával, történetileg pedig külön-külön kezelendó'k. Az államtudomány kérdéseivel foglalkozó Philippe Schmitter ezt mondta erről: „A politikai liberalizmus akár a polidkai szabadság értelmében véve, akár mint gazdaságpoliti-