Európai Szemle 2000/1.Tavasz [antikvár]

Részlet a könyvből:Ausztria feltételezett nemzeti karakterét" a külföld számára jelentős mértékben három nemzetközileg ismert politikus, Bruno Kreisky, Kurt Waldhe-im és Jörg Haider - mindegyikük a maga módján - határozta meg. Németországgal összehasonlítva Ausztria túlságosan későn szembesült a múltjával, ráadásul ezt jóval kisebb elkötelezettséggel tette meg. Sigmund Freud, Kari Kraus, Róbert Musil és Thomas Bernhard országában a saját hibák elleplezése és az áldozatok tabuként való kezelését a Szövetségesek előbb csak tolerálták, később teljes mértékben elfogadták - ezek lettek az eredendő hazugságok. Az államszerződés 1955-ös aláírását és a semlegességről szóló parlamenti határozatot politikai, gazdasági és szociális sikerek négy évtizedes korszaka követte. A Második Köztársaság a világ egyik legstabilabb és legvirágzóbb államának tűnt, ahol a kivételesnek számítottak a sztrájkok, a tüntetések és az összeütközések.A Bruno Kreisky vezette (időközben szociáldemokratává vált szocialisták) győzelme 1970 tavaszán tizenhárom éves szocialista kormányzás kezdetét jelentette. A Napkirály" még arra is képes volt, hogy három egymást követő alkalommal abszolút többséget érjen el. A vallástalan zsidó, aki több mint tíz évet töltött Svédországban, előbb menekültként, majd Ausztriát képviselő diplomataként, egyben - és erre ma már gyakorlatilag senki nem emlékszik - a Szabadságpárt liberálisainak fontos támogatója volt.A választási körzetek felosztása volt az, ami akkor megmentette az Waffen-SS-tag, Friedrich Peter vezette liberálisok parlamenti képviseletét. Másrészről viszont emezek támogatása tizennyolc hónapon keresztül biztosította az SPÖ kisebbségi kormányának túlélését. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Kreisky nélkül ma nem lenne Haider-jelenség.