Európai Szemle 2001/4.Tél [antikvár]

Részlet a könyvből:Egy forradalom anatómiájáhozZORÁN GYINGYICCSEL BESZÉLGET PAUL LENDVAIA szerb miniszterelnökkel folytatott beszélgetésre ez év augusztus 14-énBécsben került sor. Néhány nappal később nyílt szakítás történt Gyingyics és a jugoszláv államelnök, Vojiszlav Kostunica között. Az itt teljes terjedelmében közölt interjúban a szerb politikus megállapításai már előrevetítik a bekövetkező drámai fejleményeket. - P. L.P. LENDVAI: Első kérdésem, hogy Milosevics bukása puccs volt, vakmerő akció vagy a kettő keveréke?Z. GYINGYICS: Azt hiszem, forradalom volt - mint minden diktatúrában, a titkos szervezés elemeivel. Tisztán demokratikus úton, azaz nyilvánosan nem sikerülhetett volna. Ha Milosevics megtudja, módjában állt volna véresen leverni. Ugyanakkor technikailag szintén nem ment volna csupán az ő táborának embereivel, mindössze néhány száz aktivistával. Több tényező játszott döntő szerepet. Először is az, hogy Milosevics elszámolta magát, amikor azt hitte, élete nagy esélye, hogy egyszerre választották meg az amerikai elnökkel négy évre, s azt mondhatja az új elnöknek: Most mindkettőnket megválasztottak négy évre, neked van ötvenezer katonád Koszovóban, ötvenezer Boszniában, és szükséged van rám. Nekem csak egy kis toleranciára van szükségem, arra, hogy békén hagyjanak, és én is békén hagylak benneteket. Máskülönben konfliktusba kerülünk, de én azt ki fogom bírni, mert én itt vagyok, engem csak egy puccsal lehet kitenni a hivatalomból, és nem valószínű, hogy az bekövetkezik." Vagyis nem volt egészen ostoba ötlet, hogy jelöltette magát.