Európai Tükör 2009. március [antikvár]

-.A Közjogi megegyezésre is szükség van Beszélgetés Török Ádám közgazdász akadémikussal Az akadémikus szerint olyan nemzetek feletti szervezetet létretiozni, amely a gazdaságpolitikai fegyelmezetlenségeket kordában tudja tartani, reménytelennek látszik. Ugyanakkor az a véleménye, tiogy a válságkezelés terén az Európai Unió érte el a legjobb eredményeket. Ezért Jő. hogy Magyarország a tagjai közé tartozik. Ámde tudomásul kell venni, hogy 2000-2001 óta hitelből élt Jói a magyar társadalom. Ezért most fizetni kell. Minél gyorsabban és radikálisabban rendbe kei! tenni a költségvetést. Csehországgal és Lengyelországgal együtt mihamarabb be kell jutnunk az euróövezetbe. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha a politika képes lesz a szükséges közjogi reformok végrehajtására. - Alan Creenspan. az USA szövetségi bankja -a Fed- előző, nagyhatalmú elnöke is elismerte, hogy egy „évszázadban Jő, ha egyszer" fordulnak elő olyan válságok, amilyet napjainkban élünk át. Ön szerint ez egyike a ciklikus válságoknak, vagy valóban gazdaságtörténeti fordulatról van sző? Netán a (neo)keynesiánusok tríum-fálhatnak az önszabályozó piac mindenhatóságát hirdető neokonzervatívok fölött? - Rendkívül óvatosan mondom: aminek jelenleg szemtanúi vagyunk, némileg hasonlít arra, amit Kondralyev-ciklusnak nevez a szakma. Emlékeztetőül: a szovjet-orosz közgazdász 20-30 éves növekedési, illetve alkalmazkodási és válságszakaszokra osztotta a kapitalizmus történetét. Nos, ma valószínűnek látszik, hogy 15-20 évenként felnő egy-egy újabb nemzedék, amely nem tanul a korábbiakból, és úgy gondolja, hogy vele nem fordulhatnak elő azok a „tévedések", amelyek az elődeikkel. Én tehát bizonyos vagyok benne, hogy a mostani nagy válságból is kilábalunk, ámde - paradox módon - minél hamarabb jutunk ki belőle, annál drasztikusabb lesz a következő krízis, mert a szükséges magatartásbeli és Intézményi átalakulásoknak csak kisebb része valósul meg. Egyszersmind azt hiszem, hogy a ciklikus válság fogalma az utóbbi évtizedek eseményeire nem alkalmazható. Statisztikailag persze kimutathatók voltak a visszaesések, de a világ nem érezte őket drámalaknak. Főként a fejlett ipari világ. Arról pedig, hogy gazdaságtörténeti fordulat előtt állunk-e, a néhai kínai államelnök, Csou En-laJ esete jut eszembe, akit egy alkalommal arról kérdeztek, miként ítéli meg a francia forradalmat. A politikus azt válaszolta, hogy túlzottan közeli esemény ahhoz, hogy ítéletet mondjunk róla. Ami most történik, az még kevésbé alkalmas az ítéletalkotásra. Annyit természetesen kockázat nélkül megállapíthatunk, hogy súlyos történésekről van szó, amelyeknek igen komoly tanulságai vannak. IJgy vélem azonban, hogy e tanulságokkal igazán nem foglalkoznak azok, akiknek a feladatukvolna. Sem Idehaza, sem a világ más tájain. Épp azért nem, mert mint mondtam, a válságnak majd vége lesz. Vége kell hogy legyen, mert mindenkinek az az érdeke, hogy ne húzódjon a végtelenségig.