Fejezetek a humánerőforrás menedzsment témaköréből [antikvár]

1 Bevezetés Korunk komplex környezeti, szervezeti változásai jelentős átrendeződést okoztak a szervezeti működés, ezen belül a munkavégzés gyakorlatában, és ehhez kötődően, a munkahelyi teljesítmény értelmezésében. A külső változási mozgatóerők közül kiemelhetők a globalizáció; a globális és lokális érdekek dinamikája; a tulajdonviszonyok, versenyfeltételek, -pozíciók alakulása; a permanens technológiai, ezen belül információtechnikai forradalom; a környezeti veszélyeztetettség; az erőforrások korlátozottsága; a munkavállalói értékrendszerek, életvezetési szokások módosulása; a közérdekkel összefüggő gazdasági és etikai dilemmák sokasodása; a fekete- és szürkegazdaság fenyegetései; az új geopolitikai erőmozgások és új típusú politikai és militáris válságok. A technológiai fejlődés alapján, több fenti tényezővel összefüggésben tanúi lehetünk a tudásgazdaság kiteljesedésének. Továbbra is jellemző a szolgáltatási szféra expanziója; az ügyfél-centrikus megoldások térnyerése (A fő tényezőkről Id például Buchanan, Huczynski, 2004. 37-43., Cascio, 2003. 10-14., Schermerhom, 2008.4-9.). A szervezeteken belül jellemző egyes tendenciák: • a fölösleges szintek és tevékenységek leépülése, „karcsúsodás" • a csapatmunka, belső partnerség igénye, ezzel együtt a szervezeti határvonalak rugalmassá válása, az innovatív kezdeményezések („belső vállalkozások") támogatása • a különböző kultúrák egymásra hatása, főleg a nemzetközi szervezetben és működésben • a szervezetek „tanulása"; reagáló-képességének fokozódása • fentiekhez kapcsolódóan a szervezeti kultúra megújításának igénye és gyakorlata. Munkaügyi gazdálkodási szempontból a változások többek között azzal járnak, hogy míg korábban az egyes munkafolyamatok, szervezeti struktúrák és mechanizmusok, illetve munkakörök jól körülhatároltak, viszonylag stabilak voltak, addig az ezredforduló közeledtével számos vállalkozásnál oldódott meghatározottságuk, szabályozottságuk. A változó igények, a nem-rutin, kevéssé kiszámítható működési folyamatok a cégek soránál rugalmasabb, lazább szervezeti megoldásokat hoztak létre, általánosabb, kevésbé merev munkaköri elvárásokhoz vezettek. Korszakunkra kulcskérdéssé vált az egyéni kompetenciák "szervezeti képességekké" kovácsolása. Az egyéni felkészültségek mindinkább csak összefűzött "szervezeti képességek" formájában tudnak érvényesülni. (Ulrich, 1997.54-65.) A szervezeti siker végső forrása az „intellektuális tőke" értékteremtése (ld. például Schermerhom, 2008. 5-6.) A kollektív képességek kibontakoztatása érdekében sürgetővé vált egyfajta értékközösség tudatos kialakítása és fenntartása a gazdálkodó egységeknél. A munkavállalókkal szembeni elvárások tekintetében a hagyományos szakmai követelmények mellett egyre nagyobb fontosságot nyertek az áttételes teljesítménytényezők (mai szóval: általános kompetenciák). Egyre lényegesebbé vált, hogy egy-egy munkavállaló milyen magatartás-mintát képvisel kritikus helyzetekben (stressz-, konfliktus stb.), valamint az, hogy jelenlétének, stílusának milyen személyügyi hatásai vannak másokra (például: munkatársaira, beosztottaira vonzó vagy elidegenítő Dr. Fehér János 5 2007