Foglalkoztatást elősegítő munkaügyi kutatások [antikvár]

Részlet: "Szakképzés 9 Dr. Virág Tünde:* Érdekek és lehetőségek: a szakképző intézetek forrásszerző stratégiái Bevezetés Az intézményi elaprózottság, a munkaerő-piaci kereslet és a képzés kimenete közötti eltérések, a szakképzés átláthatatlansága, a forrás oldalról való tervezhetetlensége, és nem utolsósorban az EU-csatlakozás együtt eredményezte a szakképzés szerkezetének átalakítását kikényszerítő-támogató jogszabályok megszületését. A forráskoncentrációt biztosító és az elaprózottságot mérséklő, a párhuzamos oktatást kiszűrő szakképzés-szervezési társulások (rövidített néven TISZK) nem kötelező megalakulását írta elő a törvény, és hogy az „önkéntességet" erősítsék, nem kis cinizmussal, megvonták a társuláshoz nem tartozó iskoláktól a fejlesztési források elérésének jogosultságát. A regionális szintű munkaerő-piaci igényekhez igazodó oktatott szakmaszerkezet kialakítására a regionális fejlesztési és képzési bizottság kapott jogosítványt, mely a beiskolázás elindítása előtt, évente hozza meg döntéseit, TISZK-ekre lebontva, a szakképzés irányáról és a beiskolázás arányáról. Nem kétséges, hogy a rendszer megvalósításában a legnagyobb ellenállás a fenntartói jogokkal rendelkező önkormányzatok részéről várható, ezért a szerkezet átalakítását kívánatossá tették a TISZK-ek kialakítására: az infrastruktúra fejlesztését szolgáló EU-s források elérhetőségével, valamint a szakképzési hozzájárulás iskoláktól elvonásával, a TISZK fenntartójához rendelésével. A kutatás arra keresett választ, hogy a szakképzéshez eltérő szinten és erősséggel kapcsolódó szereplők hogyan befolyásolják a szakképző intézetek döntéseit, a szakképzők hogyan alkalmazkodnak a feltételekhez, milyen forrásszerző stratégia jellemzi őket. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a területi egyenlőtlenségek befolyásolják-e a források elérését, és az elindult szakképzés szerkezetének átalakulása (TISZK) hogyan hat a szakképzők forráshoz jutására. A kutatás célcsoportja és célterülete A kutatás célterületéül Borsod-Abaúj-Zemplén megyét választottuk ki, nemcsak azért, mert a központi régió után a megye rendelkezik a legnagyobb szakképzési intézményhálózattal, hanem azért is, mert a szakképzést befolyásoló területi folyamatok is jól nyomon követhetők. A kiválasztott szakképzők a megyében működő iskolák egyötödét, a települési önkormányzati fenntartásúak közel felét lefedik, de térben három kistérségben koncentrálódnak. A kilencvenes években a megye valamennyi térségét depressziós térséggé nyilvánították, azonban az eltelt közel két évtized alatt a kistérségek helyzetében eltérő intenzitással ugyan, de végbementek változások. Miskolc térsége mellett szólt régióközponti szerepe, az összeomlott nehézipar központja volt, középfokú oktatásában jelentős szerephez jutott a régiós beiskolázás és a nehézipar szakmunkás utánpótlását biztosító szakképzése, valamint a Miskolci Egyetem jelenléte, és nem utolsósorban a város agglomerációjában zajló kedvezőtlen folyamatok (munkanélküliség, halmozottan hátrányos helyzetű csoportok)."