Franklin Delano Roosevelt/Levelek a száműzetésből [antikvár]

I.A demokratikus államfőÁllamférfiak közt nincsen titkos tehetség: a történelem csak meghurcolt államfőket igazolt, félreértett tehetségeket soha. Ha voltak is a politikának tisztes mellőzöttjei, akik mögött szép jövő állt", belőlük csakugyan hiányzott az államférfiúi erény. A nép eleinte nem látja a történelmi szerepet, de a született államférfit ösztönszerűen kiemeli közhivatalt viselő kortársai közül. Ezért történt, hogy az amerikai választó a nemzeti veszély napjaiban Franklin Rooseveltnek tüstént nagyobb szerepet szánt, mint közvetlen elődeinek. A szerep körvonalait aztán csak a történelem tisztázza.Az államférfiú mértéke azonban a politikai intézményekkel változik: egy kora viktoriánus alsóházi tag elképzelése a vezérről például más volt, mint egy mai párttagé. A demokratikus vezér csak bizonyos irányban, rövid ideig s azért vezér, mert szenvtelen okfejtése meggyőzi kortársait - a diktátor küldetéses hős, esélye a tömegszelídítéstől fíigg, személyisége összenő a szándékos legendaképzéssel. Roosevelt korszerű, diktátor egyéniség; csodálatos felgyógyulása^ legenda lett. Személyisége mindenkit elvarázsol, még Upton Sinclairt^ a rosszkedvű szocialista írót is megejtette; remekül bánik a tömeggel, s szemrebbenés nélkül állja az amerikai nyilvánosság vakító fényét. De az észak-amerikai Unió államformája ebben az órában még demokratikus, az államférfiúi hivatottságot tehát most is ésszerű ítélet dönti el, s a személyiség varázsa puszta ráadás.' Vélhetően rosszul diagnosztizált bénulásos betegsége volt, amelyből részben felépült.' Upton Sinclair (1878-1968) amerikai regényíró; 1934-ben demokrata párti kormányzónak jelöltette magát, de a választáson alulmaradt.II