Gazdaságpolitika [antikvár]

ELŐSZÓ (A gazdaságpolitika oktatásának hasznosságáról) A legtöbbször Kelet-Közép-Európának nevezett geográfiai és társadalmi régió tagországaiban - így hazánkban is - az 1980-as és 90-es évek határmezsgyéjén bekövetkezett politikai fordulat mind a gazdaságpolitikát, mind pedig a gazdaságpolitikai stúdiumokat különös helyzet elé állította. A változások előtti négy évtizedes korszak trendvonala a gazdaság realitásaihoz - azoktól „fényévnyi" távolságról startolva - egyre közelebb kerülő, de a marxista antikapitalizmus alapértékeit végig érvényesítő gazdaságpolitikát mutat. Az 1990-es években - természetesen nem minden előzmény nélkül - a gazdaságpolitikát művelőknek, oktatóknak, kutatóknak és hallgatóknak erőltetett menetben kellett elsajátítaniuk a modern piacgazdaságok gyakorlatának tapasztalatait, a rendkívül szerteágazó filozófiai, ideológiai megközelítéseket, az egyes iskolákat. Ugyanezen az időhorizonton, ugyanebben a régióban zajlott és zajlik az a vitathatatlanul sajátos gazdasági és társadalmi folyamat, amelyet egy korábbi jegyzetünkben transzformációként neveztünk el. (Legjobb tudomásunk szerint elsőként. A gazdaságpolitika-történet nem hozzánk fűzi a tényt, amit mi persze egyáltalán nem bánunk). Ma is vitatott, hogy a rendszerváltás közgazdaságtana, a tranzitológia szerves része-e a közgazdaságtudománynak, vagy sem. Számunkra ez a vita - bár szerfölött érdekes nyúlványai is vannak -egyáltalán nem perdöntő. Abból indulunk ki, hogy a gazdaságpolitika nem tudomány, még akkor sem, ha a tudomány - és itt nem kizárólag a közgazdaság-tudományra gondolunk - eredményeinek ismerete és alkalmazása nélkül sikeresen nem művelhető. A közgazdaság-tudomány maga is számos sebből vérzik, amit a különböző, és időben gyorsulóan gyarapodó iskolák, olykor „fő" iskolának kinevezett óvodák, összehangolhatatlan kórusa sem feledtethet. Mindezek ellenére a transzformáció során a közgazdászok felfigyelhettek számos olyan verifikálható jelenségre és összefüggésre, amelyek gyarapítják közgazdasági ismereteinket, rendszerezhetők, és nem ritkán az ok- és okozati kapcsolatok is feltárhatók közöttük. Könyvünk negyedik kísérletünk azon az úton, amelyen az 1980-as évek harmadik harmadától lényegében közösen járunk. Megvalljuk, nem tartozunk azok közé - és ezt nem feltétlenül tartjuk pozitívumnak - akik patikamérleg pontossággal képesek kijelölni nézeteik, tanaik helyét a tudományági