Bővebb ismertető
Napjainkban a gazdaságszociológia iránti szakmai érdeklődés jelentősen megnövekedett. Erről tanúskodnak az angolszász és német szakfolyóiratok terjedelmes különszámai (Current Sociology 1987/1; Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie 1987, Sonderheft; American Journal of Sociology 1988, Supplement) a hazai műhelytalálkozók és kutatási felkérések. E megújuló érdeklődés magyarázatát alighanem elsősorban abban találjuk, hogy a válságok és felgyorsult változások feltételei között nap mint nap szembesülünk a gazdasági és társadalmi folyamatok szoros összekapcsolódásának tényeivel, s a gazdasági jelenségek bizonyos ponton túl szociológiai interpretációt igényelnek. A gazdaság és a társadalmi környezet sokoldalú kapcsolatának ilyenfajta elemzése jellemezte a klasszikusok - Marx, Weber, Durkheim, Pareto és Veblen - munkásságát is. Értékhangsúlyaiban, tartalmi és módszertani vonatkozásaiban egymástól élesen különböző életművük közös elemzése volt, hogy a gazdaságot nem tekintették olyan elkülönült, hermetikusan elzárt rendszernek, amelyre ne hatna a szűkösen rendelkezésre álló javak optimális kombinációit biztosítani hivatott döntések logikáján kívüli tényező. Nem mintha a gazdaságszociológia alábecsülné a racionalitás, a racionális döntések gazdasági és társadalmi jelentőségét. Max Weber és Arthur Stinchombe itt közölt gondolatai éppenséggel arra világítanak rá, hogy a szociológia hozzájárulása nem mellőzhető a racionális cselekvés típusainak és a gazdasági viselkedésmódok motívumainak megértésében. A szociológia jelentősége a gazdasági tevékenységformák, intézmények, szervezetek és szereplők tanulmányozása során abban áll, hogy olyan összefüggésekre világíthat rá - és olyan alternatív magyarázatokat kínálhat -, amelyektől, mint atipikusaktól a magas absztrakciós fokon dolgozó közgazdasági irányzatok eltekintenek.
Szelényi Iván a Yale Egyetem Szociológiai és Politikatudományi Tanszék William Graham Sumner professzor emeritusa, a New York University Abu Dhabi Társadalomtudományi Tanszékének alapító dékánja és Max Weber professzor emeritusa. Az American Academy of Arts and Sciences ösztöndíjasa és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Corvinus Egyetem, a Flinders Egyetem, a Friedrich-Alexander Egyetem, a European University Institute és a Közép-európai Egyetem díszdoktora. A Magyar Szociológiai Társaság korábbi elnöke és az Amerikai Szociológiai Társaság korábbi alelnöke. A Kaliforniai Egyetem Luckmann Distinguished Teaching díjban részesítette, a magyar állam Széchenyi díjjal ismerte el. A következő könyveknek volt szerzője/társszerzője: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (1979), Városi társadalmi egyenlőtlenségek (1983), Szocialista vállalkozók (1988), Kapitalisták nélküli kapitalizmus (1998) és A kirekesztettség változó formái (2006).