Globalizáció és fejlődés [antikvár]

Előszó Mire vezethető vissza hazáni< gazdasági és társadalmi vergődése, saját hibáinkra, vagy a világgazdaságban zajló válságos folyamatokra? Mi az, amiért magunkat kell hibáztatnunk, mi az, ami nem a mi hibánk, de adekvát kezelésére nem készültünk fel, és mi az, ami korunk valószínűleg gyökeres válságának megnyilvánulása? 2008 őszén nem csak a világgazdaság, hanem annak miíködését értelmező tudomány, a közgazdaságtan is komoly válságba került. „Nem látta senki ennek a válságnak a közeledtét?" kérdezte ii. Erzsébet királynő a nála látogató jeles közgazdászoktól. Hát nem. A természettudományoktól kölcsönkért feltételezés - miszerint a természet törvényszerilségének felderítése lehetséges, mert a természet egységes - a közgazdaságtanban darabjaira hullott, mert a gazdaság, a gazdasági folyamatok nem önálló, hanem az ember és az emberi intézmények hatására formálódó változó, gyakran kaotikus jelenségek. Törvényszerűségei még a legjobb esetben is ideiglenesek, provizórikusak, és a jelenségek között nincs számszerűsíthető átjárás. Mi lenne pl. az a mérőegység, amely segítségével a munkanélküliség és az üzleti bizalom mutatóját közös nevezőre lehetne hozni? Ennek hiányában milyen megbízható ok-okozati összefüggést lehetne kimutatni a kettő között? Egyáltalán van a közgazdaságtannak lehetősége olyan előrejelzéseket megfogalmazni, amelyek nem pusztán a valószínűség számítás segítségével előállított saccolásokra, hanem törvényszerűségekre támaszkodnak? A kötet írásai - amellett, hogy égetően fontos, mindnyájunkat közvetlenül érintő kérdésekkel foglalkoznak - egy új közgazdaságtan körvonalait is bemutatják. Feladják a modellépítés fétisét, nem törekszenek a valóság számokra fordítására, nem építenek rendszert, nem vágynak a róluk elnevezett görbék, hipotézisek vagy szindrómák megfogalmazására. E helyett egy térben és időben behatárolt jelenség feltárására törekszenek, a társadalomtudományok bármelyik relevánsnak ítélt eszközének bevetésével. Véget vetnek a jelenség szétbontásának gazdasági, szociológiai, politológiai, vagy kulturális elemekre, mert az efféle szortírozás a valóság alapos megmásításával jár. Ha Edward Said szépirodalmi elemzésre alapozott orientalizmus elmélete segít a gazdasági fejlődés buktatóinak megértésében, támaszkodjunk Saidra. Ha az alulfoglalkoztatás magyarázata egy sor axióma feladásával jár, adjuk fel az axiómákat. Ha az iparosodás nem eredményezi a nemzeti jövedelem növekedését - és ráadásul növeli a jövedelemkülönbözetet - adjuk fel az elmúlt félévszázad beágyazott