Bővebb ismertető
A magyar irodalom egész történetének legszembetünőbb, legjellemzőbb vonása: benső kapcsolata, szakadatlan kölcsönhatása a nemzet politikai életével. A magyar nemzeti léleknek ez a közdolgokra irányuló politikai jelleme, melyet már az Árpád házabeli királyok korában kiemel egy német krónikás, megnyilatkozik, állandóan és bélyegzőleg jelentkezik e lélek egész irodalmi történetében. Egyetlen más irodalomban sem találkozunk oly sűrűn és oly igazán irodalmi műveknek azzal a jellemzésével, hogy jelentőségük nemcsak irodalmi, hanem politikai is, hogy nemcsak irodalmi művek, hanem politikai tettek. A magyar éposz Zrinyitől kezdve, a magyar dráma Bessenyeitől, a magyar regény Dugonicstól: nemcsak kiséri és visszhangozza, hanem egyenesen befolyásolja, munkálja a politikai történetet. Irodalmi életünknek ez a jelleme tetőzni látszik Széchenyi István munkáiban: irodalmunk egész történetét át ebben a tekintetben, e történetnek éppen uralkodó vonását tekintve, semmi sincs jellemzőbb nálok. Ha szorosabb értelemben vett irodalmi értékök nem lenne is páratlan eszme-gazdagságuk, az érzés és képzeletnek megragadóan eleven ereje s a hangnak hasonlithatatlan eredetisége által oly rendkívüli; már az említett mozzanatnál fogva is kiváló hely illetné meg a Remekírók művei sorában. Ezeknek szelleme és jelentősége egy tekintetben kulminál Széchenyi műveiben. A Hitel, Világ és Stádium valósággal nemcsak könyvek, hanem az új Magyarország egész épületének alapkövei.
Nem szándékozom Széchenyi életrajzát megírni. A magyar olvasó közönségnek bármily széles rétegéhez szól a jelen vállalat: kötelességem föltenni közönségéről, hogy fő vonásaiban, fontosabb adataiban ismeri halhatatlan pályájának képét: "a legnagyobb magyar" pályáját. Csak emlékeztetőül utalok Kemény Zsigmond nagy tanulmányára, mely úgy lélektani és politikai belátásának mélységére, mint irodalmi alakjának nemes erejére nézve mind maig az egész gazdag Széchenyi-irodalomnak legkiválóbb terméke. E tanulmányában Kemény Széchenyi István politikai, államférfiúi pályájának három korszakát különbözteti meg. A bevezetésül előrebocsátott tételek megvilágítására és igazolására szolgál, hogy politikai életének ezek a korszakai egyszersmind írói működésében is határozottan megkülönböztethetők.