Háztartások a tudás- és munkapiacon [antikvár]

"Előszó A tudás és a munkaerő termelésének és újratermelésének egyik legfontosabb színtere a háztartás. A kilencvenes évek elején lezajló makrogazdasági folyamatok, különösen a GDP csökkenése, a gazdaság szerkezeti átalakulása, a magas infláció, a nyílt munkanélküliség megjelenése és növekedése jelentős eltéréseket hoztak létre a háztartások gazdálkodásában, aktivitásában és képzettségében is. A különböző típusú háztartások - taglétszámuk, összetételük, tagjaik gazdasági aktivitása, képzettsége, egészségi állapota, lakóhelyük és lakáshelyzetük, vagyoni helyzetük és számos egyéb tényező függvényében - a társadalmi és gazdasági változásokra igen eltérő módon reagáltak. E kötet két tanulmányának hátteréül szolgáló kutatás alapvető célja ezeknek a reakcióknak a vizsgálata volt, amely kutatás elsősorban a háztartások jövedelmi, kiadási, aktivitási és képzettségbeli egyenlőtlenségének és mobilitásának elemzésére koncentrált, különös tekintettel ezek időbeli változására. Miközben a piacgazdaságba való átmenet a társadalom azon csoportjai számára, amelyek képesek voltak a gyors alkalmazkodásra, egyértelműen előnyös volt, addig a háztartások egy része a kilencvenes évek folyamán lemaradt. Emelkedett a pénzügyi bizonytalanságban élők száma, a háztartások jelentős hányadának pedig hozzá kellett szoknia a lehetséges vagy már be is következett társadalmi lesüllyedés tényéhez. Ez a lesüllyedés elsősorban az alacsony vagy nem konvertálható képzettségűekre volt jellemző, de leértékelődött az ugyanolyan tudással rendelkező idősebb korosztály a fiatalabbhoz képest, az eredetileg alacsonyabb jövedelmű munkanélküli pedig nagyobb valószínűséggel maradt munkanélküli, mint az eredetileg magasabb fizetéssel rendelkező társa. Kutatási eredmények azt mutatják, hogy a jövedelmi (kiadási, aktivitási és képzettségbeli) polarizáció az ezredfordulóra - szemben a rendszerváltozás utáni első évekkel - fokozódó relatív jövedelmi (kiadási, aktivitási és képzettségbeli) immobilitással párosult. Ez viszont azt jelenti, hogy a háztartások egyenlőtlensége és mobilitása, a háztartásfők aktivitási típusa, a szülők iskolai végzettsége és foglalkozása valószínűleg jelentős mértékben meghatározzák a családba tartozó fiatalok tanulási és később a munkapiaci esélyeit is. A jövedelmi, a vagyoni, a munkaerőpiaci és a képzettség szerinti immobilitás egymást kölcsönösen erősítő hatású. Mindez alapvető hatással van a generációk közötti - tág értelemben vett - tudástranszferre, ami azt a veszélyt rejti magában, hogy az idősebb generáció kedvezőtlen pozíciói több generáción keresztül tovább öröklődnek. A kérdés az, hogy ez a tendencia megfordítható-e, és a makrogazdasági folyamatok kedvező alakulása, a növekedés gyorsulása és a makroszintű jövedelmek növekedése eléri-e azokat a háztartásokat is, amelyek az átmenet kezdeti szakaszában kialakult kedvezőtlen folyamatok hatására lesüllyedtek, vagy immobilokká váltak.