Hidak vagy sorompók? [antikvár]

Kaiser Tamás A HORIZONTÁLIS EURÓPAIZÁCIÓ ÉS A HATÁR MENTI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK Bevezetés A 2004. május elsejétől immár 25 tagúvá bővült Európai Unió másfél éves története a válság és a kiútkeresés egyidejű kibontakozásával jellemezhető. A tíz új tagállam csatlakozása felerősítette azokat az EU15 keretein belül már huzamosabb ideje megoldásra váró problémákat, amelyek elhanyagolása vagy „tüneti kezelése" nagymértékben hozzájárult az alkotmányozási folyamat elakadásához, valamint az utolsó pillanatig kétségessé tette a 2007-2013 közötti költségvetés határidőre történő elfogadását. Ugyanakkor az EU25 tagállamaiban és a közösségi intézményekben régen nem látott hevességű és intenzitású viták folynak az Unió jövőjéről, a változásokat megalapozó stratégiákról, jövőképekről, forgatókönyvekről, a megvalósíthatóság politikai, intézményi és pénzügyi feltételeiről. A probléma és a jelenség egyáltalán nem új, sokak számára a hetvenes-nyolcvanas évek euroszkepticizmusának korszakát idézik. Úgy tűnik, hogy az európai integráció fejlődésének folyamatosan napirenden lévő feladványa még mindig az, hogy vajon milyen intézményi keretek között lehet közös nevezőre hozni a tagállamok eltérő céljait és érdekeit egy olyan „sui generis" politikai rendszerben, amelynek működése önálló nemzeti, sőt gazdasági identitásokkal, politikai kultúrával rendelkező szereplők kompromisszumaira épül. A tagállami érdekérvényesítés jogos és természetes politikai magatartásai korántsem mindig üdvözítőek az EU mindennapi, rendszerszerű működése szempontjából. A tagállami akaratok felülírhatják a közösségi célkitűzéseket, a legkisebb közös többszörös elve alapján született javaslatok és előterjesztések könnyen elakadnak az egyeztetések és alkufolyamatok szövevényében. Az Unió jelenlegi válsága két, egymással összefüggő dimenzióban ragadható meg. Egyfelől jól érzékelhető, hogy az alkotmányozási folyamat elakadása és a költségvetésről szóló vita Európa legerősebb gazdaságainak a globalizációs kihívásokkal szemben megnyilvánuló bizonytalanságát és strukturális dilemmáit tükrözi, amelyek mögött valójában a jelenleg uralkodó gazdasági ideológiák és modellek (amerikai, skandináv, rajnai, anglo-szociális) versengése húzódik meg. Az európai kormányok és a mögöttük álló think-tank szervezetek és kutatóintézetek által készített tervezetek és forgatókönyvek arra keresnek választ, hogy létezik-e olyan gazdasági modell, amely képes összeegyeztetni a gondoskodó (jóléti) államot annak szabadpiaci, avagy fejlesztő, esélyteremtő változatával? A felhalmozott és megoldásra váró problémák ugyanakkor összekapcsolódnak az Unió jövőjéről folytatott vitákkal („deepening and widening"), amelyben a legfonto- í ¦ j' I. : 1 ,',>í ¦ r- ¦ i i - ':