Holnap történt [antikvár]

BEVEZETÉS A science fiction az ötletek irodalma. Gyerekkoromban, mint mindenki más, a kíváncsiságommal és az élénk képzeletemmel a jövő újabb és újabb részleteit képzeltem el. Ahogy megtanultam olvasni, a sci-fik szerzőiben lelki társakra találtam: lenyűgözött képzeletük és előrelátásuk, ahogy a valóság egy-egy darabját - eseményét, találmányát vagy változását - továbbgondolták, és szórakoztató módon bemutatták az általuk elképzelt jövőt. A science fiction révén bebarangoltam űrbeli tájakat, időgépben utaztam letűnt korokba, megismertem idegen lényeket, jártam párhuzamos világokban, és jelen lehettem a mesterséges intelligencia megszületésénél. Mostanra már látható, hogy számos sci-fi regény vagy novella nem valósult meg, de az ellenkezőjére is lehetne példát mondani: a robot szót Karel Capek használta először 1921-ben; a távközlési műholdról Arthur C. Clarké már 1945-ben írt; a virtuális valóságot, amelyet mátrixnak neveztek el, William Gibson már 1982-ben papírra vetette. Ezt a könyvet sci-fi olvasmányélményeim ihlették, és bár a témái szerteágazóak, a közeljövőnket befolyásoló elképzelésekről van bennük szó. Az utóbbi években az írók között is trend lett néhány olyan téma, amely egyre közelebb kerül a megvalósuláshoz. A sci-fi ugyanis nemcsak fantázia vagy jóslás, hanem egyfajta