HR újratöltve [antikvár]

BEVEZETES 3B FOGLALK MODELLEL DOLGOZUNK, ANNAL MEGLAFOZOTTABB SZEMÉLYI DÖNTÉSEKET HOZUNK A HR rejtett energiaforrásai mint bevált gazdasági modellek 2008 októberében volt egy találkozó, ahol jelen voltam egy nyilvános beszélgetésen, amelyet Jack Welchcsel, a GE korábbi vezérigazgatójával folytattak. Welch arról beszélt, hogy egyre nyilvánvalóbb fenyegető jelei vannak a recessziónak, és amikor megkérdezték tőle, hogy mi a vezetőknek szánt legfontosabb üzenete, arra intett, hogy a közelgő megpróbáltatások nehéz döntések elé fogják állítani a cégeket: például gyakran kell majd elküldeniük embereket. Ez pedig azzal jár majd, hogy a legjobb dolgozók előtt a legtöbb szervezetnél nem fog lebegni olyan teljesítendő cél, amely eddig az esetek többségében jutalmat, ösztönzőket és részvényvásárlási jogot jelentett. Welch arra intette a vezetőket, hogy rakjanak félre „egy rakás pénzt", amivel később kifejezhetik legnélkülözhetetlenebb munkatársaik iránti nagyrabecsülésüket, ugyanis „versenytársaink az ajtónk előtt toporognak, és tárt karokkal várják dolgozóinkat, hátha azok elkeserednek, és kilépnek a cégtől". A fenti, megfontolandó idézet jól mutatja, hogy a gazdasági vezetők milyen fontosnak tartják a munkaerőt. Nem sokkal ezután, ugyanezen a találkozón mi, HR-felsővezetők cseréltünk eszmét. Emlékeztettem őket arra, hogy mit mondott Welch. Megkérdeztem tőlük: „Önök közül hányan jönnek olyan szervezettől, ahol olyan HR-vezetők és termelésirányítók dolgoznak, akik megbízhatóan és józanul meg tudják mondani, alkalmazottaik közül kik nélkülözhetetlenek, és azt is, mekkora rakás pénz kell majd ahhoz, hogy megtartsák a számukra szükséges munkaerőt?" Csak néhányan tették fel a kezüket. A találkozón részt vevő HR-vezetők kiváló cégektől érkeztek, ahol világklasszis HR-rendszerekkel dolgoznak, hogy megtartsák és megbecsüljék a nélkülözhetetlen munkaerőt. De még ezeknek a HR-rendszereknek a birtokában sem lehettek biztosak abban, hogy a vezetők józanul és megbízhatóan tudják oda irányítani a korlátozott számban rendelkezésre álló munkaerőforrást, ahol arra a leginkább szükség van, és ahol mindez a legjobban megtérül. ' .1 r i v,v¦: . i' i I. '•m^i I , ' 1 i j I .,1 ¦ . I, . I . !, f ' I ' I l' 1 V i'ii'' '-¦'v-i'-' V lil í llíJ