Időszerű Gazdaságirányítási Kérdések 1978/4 [antikvár]

1. Bevezetés Az extenzív fejlesztés erőforrásainak kimerülése és a gazdaságirányítás rendszerének ezzel is összefüggő és lényegében az 1968-as évvel kezdődött átalakítása mindinkább indokolta meglévő erőforrásaink hatékonyabb felhasználását. Ezzel kapcsolódik össze, hogy egy sor olyan intézkedés született az 1960-as évek második felében, a 70-es évek elején, melyek a hatékonyság növelése irányába terelték a gazdálkodó szerveket, főleg a vállalatokat. A sokrétű és szerteágazó mimka számos, eddig is végzett tevékenység ujabb átgondolását igényelte. Mindenekelőtt azokat a folyamatokat kellett felülvizsgálni, melyekkel kapcsolatos döntések a vállalatnál kialakithat(ac, hatása vizsgálható, végrehajtását a dolgozók széles tömhetnek segítségével hatékonyabban meg lehet oldani. Ilyen tevékenységnek kell tekinteni a szervezést. Bár a szakemberek egy jelentős része - főleg akik a számitógépekkel kerültek kapcsolatba - jól látta a feladatokat, ez az ismeret nem volt tömegméretű. A hazai iparvállalatok jelentős részében nem folyt megfelelő szervezési tevékenység. Az okok egy csoportja még az 1950-es évek elejére nyúlik vissza, amikor a vállalatok nagyobb részénél - ahol még megvolt - megszüntétték a szervezési apparátust. Bár igen sok vállalatnál később újraalakultak ezek a szervezeti egységek, egyrészt a szervezési munka szükségessége és igy jövője vonatkozásában, másrészt - ahol szükségességét elismerték - tartalma. Iránya szempontjából nagy volt a bizonytalanság. Uj meg uj eszközök - főként a számitógép - és ezekkel is összefüggő módszerek lettek ismertek, de az azokat alkalmazni tudók száma csak lassan növekedett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1971. dec. 1-i iránymutató határozata uj lendületet adott a vállalati szervezési tevékenységnek, amely a nem kellő szinvonalu elméleti megalapozottság következtében nem is folyhatott a szükséges hatékonysággal. Ez egyrészt kapcsolódik a szervezési tárgyú kutatómunkához, másrészt a szervezéssel kapcsolatos szakirodalmi és publikációs tevékenységhez, amelynek mindkét fő ága, - a külföldi szervezési szakirodalom lefordítása és megjelentetése, - az eredeti hazai szervezési szakirodalom kiadása egyformán jelentős. A viszonylag nagyszámú publikáció közül, melyek az utóbbi években megjelentek, aránylag nagyobb mennyiségben szerepeltek rendszerelméleti - általában szervezéselmélethez kapcsolódó - müvek és a számitógépek alkalmazásának különböző kérdéseivel foglalkozó szakkönyvek, folyóiratcikkek stb. Ez a korábbi, nem kielégitő elméleti megalapozottság miatt természetes és sziUcséges is volt. Az utóbbi években mindinkább jelentkezett azonban olyan igény, hogy a legfőbb rendező elveket tárgyaló szakkönyvek kerüljenek kiadásra. Ezek száma jelenleg még kevés^'^, és jelentős része régebbi kiadású, igy 1/ Módszertani - vagy azzal is foglalkozó - szakkönyvek inkább egyetemi és főiskolai tankönyvek formájában kerültek megirásra, kiadásra. Ezek a didaktikailag jól felépített müvek oktatási- továbbképzési meggondolással kerültek megirásra ill. kiadásra. A kifejezetten módszertani szakkönyvek közül a legjelentősebbek - Dr. Ladó László - Siklaki István - Dr. Szabó László: Szervezéselmélet és metodika c. müve 1966-ban, Dr. Susánszky János: A vállalati szervezés módszertana c. müve 1972-ben egyetemi továbbképzés tankönyveként (kézirat) került kiadásra.