Bővebb ismertető
A magyar nép többsége 1989 év őszétől, úgy másfél éven át, reménykedő várakozással tekintett a jövő felé!
E reménykedésnek ekkor, meg is volt a reális alapja, mert a világpolitikai helyzet kezdett végre számunkra is kedvezően alakulni, országunkon belül pedig a több mint 40 éve rajtunk uralkodó és egy külső hatalom hadseregének segítségével fenntartott nemzetidegen, népelnyomó pártállami rendszer fokról-fokra ellehetetlenült és visszatarthatatlanul rohant a teljes összeomlás felé.
Ilyen körülmények között már közelinek, elérkezőnek látszott egy olyan új történelmi korszak beköszöntése, amikor az ország ismét visszanyerheti függetlenségét, elindulhat a demokratikus fejlődés útján, nálunk is megvalósulhat a jogállam és az élet minden területén érvényesülhet a magyar nemzeti érdek, a tradicionális magyar szellemiség.
Az 1990. évi választásokra újraéledő, a korábban betiltott ún. történelmi pártok és a gomba módra felszínre került új pártok is lényegében már ezeket a célkitűzéseket hirdették meg, csupán radikalizmusukban, megoldási módozataikban ("tavaszi nagytakarítás", "agyagbadöngölés") különböztek egymástól.