Bővebb ismertető
Természetesen a tőzsde, a német is, létezett már 1996 ősze előtt. Mindenesetre nem volt közkincs. Először, a Deutsche Telekom tőzsdei bevezetése jelentette az idők fordulását, kitört a népvándorlás. Takarékoskodók, a megtakarításaikkal tolongtak részvényt venni, hogy gyorsan és fáradozás nélkül sok pénzt keressenek. A részvényesek száma az ezredfordulóra megkétszereződött. A háztartások több mint húsz százaléka számított részvényesnek. 2000 tavaszán azonban a részvények egy enyhe lejtmenetbe kezdtek; nem úgy, mint 1987-ben, amikor a zuhanás nagy csinnadratta mellett, néhány napra szólt. Most úgy tűntek el az értékek, mint a levegő egy kidurrant léggömbből. Egyúttal eltűnt az eufória is. Ez nem is volt meglepő. Éppen a lélegzetelállító nyereség miatt, különösen kedvelt Neue Markt valósággal drámaian összeomlott. Egy év alatt, ebben a tőzsdei szegmensben 100.000 DM befektetés, átlagosan 20.000 DM-ra olvadt.
Mint ahogy az árfolyamzuhanásoknál mindig, visszatekintve minden érthetőnek tűnik. Minden értelmes embernek, aki nyitott szemmel jár, már régen derengeni kellett volna, hogy egy ilyen összeomlás fenyeget. Erre az érintett befektető is rábólint, nemtetszése ellenére is. Az árfolyamzuhanás óta, gyakrabban jelennek meg olyan nyilatkozatok a médiákban, amik a befektetőt végképp összezavarják. "A részvényeseknek csak 5 százaléka sikeres", írták egy cikkben, a többiek eredménye rosszabb, közöttük soknak drámaian rosszabb, mint az összehasonlítható tőzsdeindex. Több részvényes, mint ahogy azt általában feltételezzük, a tőzsdei kiruccanását fájdalmas veszteséggel fejezi be.
Messze nem olyan erősen és biztosan nő az égig a vagyon, még a részvényalapokkal sem, mint azt sok átlagos befektető várja. 1977 és 1990 között a legendás Peter Lynch által képviselt Fidelity Magellan Fonds, évente 29,2 százalékos növekedést ért el. Így 13 év alatt egy 10.000 USD értékű befektetés 2,8 millió USD értékre duzzadt.