II. Grastyán konferencia [antikvár]

Bozzay Tamás A MAGYAR HADSEREG FEJLESZTÉSE 1932 -1941. ÁPRILISÁIGA számunkra vesztes I. világháború után a trianoni békediktátum nemcsak területi, népességi, gazdasági téren sújtotta országunkat, hanem - bár ez kevésbé ismert tény - korlátozták hadseregünket is. A rendelkezések értelmében a Honvédség létszáma maximum 35 ezer fő lehetett, állományát pedig nem kötelező szolgálattal, hanem önkéntes jelentkezés alapján kellet feltölteni. Vagyis a jelenleg (2004 - 2005.) zajló haderőreformtól eltekintve hazánknak már volt egy önkéntes - hivatásos - hadserege a két világháború között. Most arra keressük a választ, mi történt evvel a hadsereggel, és milyen állapotban jutottak el fegyveres erőink a II. világháború küszöbére.ElőzményekMivel a békeszerződés értelmében önkéntesen kellett jelentkezni és a szolgálati idő kirívóan sok: 12 év volt, nem meglepő, ha a katonai hivatás nem vonzotta a fiatalokat, és a megadott feltételek miatt még a fenti keretszámot sem sikerült elérni. A Honvédség állománya mintegy 20-22 ezer fő1 körül mozgott. Ráadásul megtiltották a modem harceszközök (tankok, repülők) tartását és vásárlását. A rendelkezések betartására az antanthatalmak ellenőrző bizottságot küldtek Magyarországra melynek joga volt megvizsgálni minden katonasággal kapcsolatos tevékenységet. Mivel azonban ekkora haderővel hazánk védelme lehetetlennek tűnt, a legális hadrend mellet nagyon hamar létrejött egy titkos,"fr." (felriasztott") hadrend is, mely a tervek értelmében egy 116 ezer fos, légierővel is ellátott Honvédséget irányzott elő. A felriasztott szó a mozgósításra utalt, ekkor csatlakozott volna a legálisan engedélyezett csapatokhoz. Ennek a titkos hadrendnek a kiépítése nem volt sikeres, egyrészt az anyagi erőforrások hiánya, másrészt az említett ellenőrzés miatt.Ez utóbbi ért véget 1927-ben, és ekkor történt m : az olasz-magyar barátsági és együttműködési szerződés aláírása is (április 5.), mely a külpolitikai mozgástér bővülését, az elszigeteltség megszűnését jelentette. Innentől kezdve Olaszország folyamatosan támogatta a magyar fegyverkezést. Ez azonban rögtön felvetett két problémát. Az egyik, hogy az olaszoktól kapott harckocsik, repülők technikai szintje - enyhén szólva - nem tartozott éppen az élvonalba, sokszor1 LIPTAI Ervin (főszerk.): Magyarország hadtörténete. 2. kötet, Bp., Zrínyi Katonai Kiadó 1985. 275. old.11