Innovációs Nagydíj 2001. [antikvár]

Az elmúlt évtized világosan bizonyította, amit sokan már addig is tudtunk, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés alapja a tudás. Azt is láthatjuk, hogy ahol becsülik a tudást, fejlesztik a technológiát, ott nem marad el a siker, legyen szó a korábban szegény és elmaradott Finnországról, Írországról vagy a természeti kincsekben szűkölködő Japánról. Amikor 1990-ben kikerültünk korábbi kényszerű politikai függőségünkből, nyilvánvalóvá vált gazdasági elmaradottságunk a világ szerencsésebb felével szemben. A követendő út is világosnak látszott, a szellemi, technológiai és gazdasági megújulás. Ezért jött létre 1990-ben a Magyar Innovációs Kamara, a mai Magyar Innovációs Szövetség. A Szövetség arra vállalkozott, hogy felhasználva a magyar társadalomban rejlő hagyományos kreativitás erejét és a felemelkedés iránti igényt, megszervezze a civil társadalomnak azt a részét, amely mozgató rugója lehet a gazdaság megújításának a tudás és versenyképesség alapján. Az alapok megteremtése, fenntartása hosszú távú, költséges és közös erőfeszítést kívánó feladat. Ennek jegyében hoztuk létre a Magyar Innovációs Alapítványt, hogy a mindennapi aprómunka mellett a közvéleményt és a politikai életet mozgósító akciókat is szervezhessünk. Ezek egyike az Innovációs Nagydíj megalapítása, és a pályázat folyamatos fenntartása 1991 -óta. Az Innovációs Nagydíj egyik célja az alapítás utáni nehéz években az volt, hogy megmutassa: lehet és érdemes kreatív szellemi munkát végezni Magyarországon. Van becsülete az alkotóknak, van anyagi haszna a tudománynak, a kutatásnak és fejlesztésnek. Figyel rá a politikai és a szellemi élet, valamint a közvélemény is. Az Innovációs Nagydíj mára igazolta az alapítók szándékát. Tekintélyes elismeréssé vált, elsősorban azoknak a tekintélye és munkája által, akik korábban már elnyerték.