Ipargazdasági Szemle 1983/1-4. [antikvár]

A gépipari vállalatok helyzete 1981-82-ben - az ipar átlagát nézve - közepesnek volt mondható. Voltak ugyanis lényegesen rosszabb helyzetű iparágak, ahol a vállalatok jelentős része válságos helyzetben volt (pl. a vaskohászat, a textilipar, egyes vegyipari ágak)( de voltak fellendülők, gyorsabban fejlődők is (pl. a szénbányászat). A gépipari átlagadatok 1981-82-ben a tervvel összhangban voltak, mérsékelt fejlődést mutattak. A termelés évi 3-4%-os növekedése szép eredménynek számít, hiszen azt jelzi, hogy a belföldi beruházási cikkek keresletének radikális csökkentését az export növelésével ellensúlyozni tudták. A nem rubel viszonylatú exportra vonatkozó elképzelések 1981-ben nem teljesültek ugyan maradéktalanul, mégis 1982-re az előző évhez képest dinamikus fejlődés volt várható. Ebben nem a külső piaci helyzet javulása játszott szerepet - hiszen tovább mélyült a világpiaci recesszió -, hanem egyrészt az export fokozását elősegítő állami intézkedések (árszabályozás módosítása, aktív árfolyam-politika, különféle preferenciák), másrészt a vállalatok nagyobb erőfeszítései okozták. Míg 1979-80-ban a vállalatok szinte sokkot kaptak a hideg zuhanyként jelentkező jövedelemszabályzó- és árszabályzó-módosításoktól, 1981-82-ben már kissé magukhoz tértek, és igyekeztek alkalmazkodni a szigorúbb körülményekhez, nem is minden siker nélkül. A helyzet normalizálódását kétségtelenül segítették azok a korrekciók, amelyeket a különböző állami szervek időközben végrehajtottak. Így pl. az ún. kompetitív árszabályozásban az exporthányad és az exportvolumen-növekmény fokozott figyelembevétele, továbbá az aktív devizaárfolyam-politikára való áttérés.