Iparvállalatok vezetése [antikvár]

Korunk - a tudományos és technikai forradalommal jellemzett - eddig sohasem látott gyorsütemű társadalmi haladás korszaka. A fejlődés a tudomány egyidejű differenciálódásában és integrálódásában is tükröződik. A valóság sokoldalú összefüggéseinek mélyebb feltárására uj tudományágak önállósulnak és válnak ki a hagyományos tudományokból (operációkutatás, ergonómia, döntéselmélet, információelmélet stb.). Ugyanakkor azonban egy másféle fejlődési folyamat is végbemegy. A korábban differenciálódott tudományok olyan problémákkal találják magukat szemben, amelyeknek megoldása megkívánja, hogy más tudományokkal együttműködve dolgozzanak. Az ipari termeléshez hasonlóan a munkamegosztás és specializáció a kooperáció és koordináció magasabb formáit alakította ki a tudományos kutatásban éppúgy, mint az eredmények gyakorlati felhasználásában. Gondoljunk csak az űrkutatásra, amely elképzelhetetlen lenne mérnökök, matematikusok, fizikusok, pszichológusok, filozófusok stb. együttműködése nélkül. A hagyományos tudományok mellett kialakulnak a komplex kutatások, ami nemcsak azt jelenti, hogy az azonos területet vizsgáló tudományágak együttműködve dolgoznak, sőt a határterületeken komplex ismeretággá (szociálpszichológia, biokémia, biofizika stb.) egyesülnek, hanem egymást át is hatják és olyan általános összefüggéseket kutatnak, amelyek az anyagi világ mindhárom területén - az élő, az élettelen természetben és a társadalomban - végbemenő folyamat / tokra egyaránt érvényesek (pl. a kibernetika). ' A. tudományok fejlődését azonban nemcsak az uj ismeretek rendkívül gyors felhalmozódása jellemzi, hanem az elméleti és kutatás-módszertani problémák növekedése is. A valóság sokoldalú öszszefüggéseinek mélyebb feltárása érdekében a kutatás elvei és módszerei lényeges változáson mennek át.