Új irányzatok a világkereskedelemben [antikvár]

Ez a könyv azt tárgyalja, hogyan lehet a nemzetközi kereskedelmet a gyarmatosítók kizárólagos hasznát szolgáló instrumentum helyett a fejlődő országok és az egész emberiség felemelkedésének eszközévé tenni. Az alig két éve lezajlott genfi Nemzetközi Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia kerek 120 ország és számtalan nemzetközi szervezet képviselőjének részvételével, több éves előkészítés után, három hónapon át tárgyalta, vizsgálta, vitatta az ezzel összefüggő kérdéseket. A konferencia, valamint az azt követő újabb fejlemények tanulságait foglalja össze ez a könyv. Foglalkozik a nyersanyag-kereskedelem kérdésével, a mezőgazdasági és élelmiszercikkek piacával, a nemzetközi áruegyezmények sorsával és jelentőségével. Kritikai vizsgálatnak veti alá a különböző iparosítási programokat, a nemzetközi kereskedelem és fejlődés pénzügyi vonatkozásait. Ismerteti és elemzi a fejlett tőkés országok nemzetközi kereskedelmi politikáját, a Közös Piac helyzetét, az USA célkitűzéseit, a kelet-nyugati kereskedelem legújabb fejleményeit, az egyetemes nemzetközi kereskedelmi szervezetért folytatott két évtizedes harc állását, a fejlődő országok problémáit. Van egy afrikai közmondás, amelyet manapság gyakran idéznek: "Ha kenyeret adsz nékem, egy napig nem éhezem; ha sütni is megtanítasz, minden nap lesz kenyerem." Az egymással versengő, egymásnak ellentmondó tervek, elképzelések, javaslatok, segélyprogramok kavargó piacán az idézett közmondás a maga egyszerűségében ad feleletet arra, mit kívánnak a fejlődő országok. A világkereskedelem előtérben álló kérdései tárgyalása során a könyv betekintést igyekszik adni a különféle hatalmi csoportosulások szövevényébe és ugyanakkor részletesen ismerteti a neokolonializmus ellen az első sorokban harcoló szocialista országok álláspontját és célkitűzéseit.