Jo'burg Memo [antikvár]

Előszó Mit hagy majd ránk a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világtalálkozó? Történelmi vízválasztóként tekintünk-e majd rá, hasonlóan az 1992-es riói találkozóhoz? Vajon katalizátorként működik-e, segít-e megújítani elkötelezettségünket a riói be nem váltott ígéretek mellett? Hozzájárul-e nagyszabású, sikeres változásokhoz, vagy csupán egy halom újabb, semmitmondó szöveget hagy maga után? Ezt a Memorandumot néhány hónappal a találkozó előtt adjuk közre, a megújuló politikai mozgások kritikus pillanatában. Szeretnénk, ha munkák kettős értelemben is hatással lenne a jelen vitáira: egyrészt a találkozó kimenetelére, másrészt az elkövetkező 10 év fenntartható fejlődéssel kapcsolatos teendőinek sorrendjére vonatkozóan. A Memorandum szerzőinek összetétele tükrözi hálózatunk sokszínűségét, mely Észak és Dél, Kelet és Nyugat között összefogja a civil szervezeteket, tartozzanak bár a tudományos, a politikai vagy az üzleti szférához. A Memorandum készítői az 1992-es riói csúcstalálkozón, majd most a johannesburgi világtalálkozón, ezen kívül Berlinben, annak az El) tagállamnak a fővárosában gyűltek össze gondolataikat megvitatni, amelynek kormánya jelentős lépéseket tett, hogy a fenntarthatóság gondolatát a mindennapi politikai életben megjelenítse. A Memorandumot New Yorkban tesszük közzé, a világkereskedelem gyújtópontjában, abban a városban, amely az ENSZ-nek is székhelye. A Memorandum azt a nagyon fontos, de gyakorta elfeledett kérdést tárgyalja, amelyet leginkább a következő módon fogalmazhatunk meg: „Igen, fejlődnünk kell, de miféle fejlődés a cél, és kinek a számára?" Ajánlásai szigorúan az ökológiai fenntarthatóság és igazságosság alapelveiben gyökereznek. Az egyes fejezetek rávilágítanak a fenntarthatóság és igazságosság kérdésének kölcsönös és igen bonyolult kapcsolatrendszerére, ugyanakkor nem kívánják azt a benyomást kelteni, hogy a szegénység gyökeres kiirtását, annak összes dimenziójával együtt képesek megtárgyalni. Megjelenik a szövegekben a Riót követő évtized kritikai hangvétele, ugyanakkor egy sor indítványt tartalmaznak arra nézve, hogyan lehetne megváltoztatni a fejlődés hosszú távon nem fenntartható irányát, és miként lehetne előmozdítani a civil, a társadalmi és a környezeti jogok kedvező megváltozását. A szerzők - bár különböző nézeteket képvisel- nek a globalizáció épp lezajló folyamatai tekintetében -egyetértenek abban, hogy szükség van ugyan a piaci kérdések bevonására a társadalmi és környezeti szabályozás körébe, ám meg kell húzni határait helyi, regionális, nemzeti és globális szinten is. A jogok és javak újrafelosztásának szükségessége a Memorandum egyik központi kérdése. A szerzők élnek a lehetőséggel, és olyan új elképzeléseket vetnek fel, amelyek kikerültek az erőszakos és nyomásgyakorló, hivatalos döntéshozó rendszerekből. Ugyanakkor az a reményünk, hogy a Memorandum széles körű, átfogó ajánláscsomagja hozzájárulhat a hivatalos döntéselőkészítő folyamatok, végső soron pedig a világtalálkozók eredményességéhez. Meggyőződésünk, hogy a Memorandum következtetéseiben megjelennek a fenntarthatóságnak mindazok az elemei, amelyek az elkövetkező években meghatározó módon formálják majd a nemzetközi közösség munkáját. Hálás köszönetet mondunk szerzőinknek, akik a Heinrich Böll Alapítvány felkérésére három alkalommal is összegyűltek, hogy megvitassák a Memorandumban tárgyalt kérdéseket. A munka koordinátora, egyben a kiadvány szerkesztője, Wolfgang Sachs és asszisztense, Hermán Agrawal rendkívüli tehetséggel és körültekintéssel szervezte a találkozókat és vázolta fel a Memorandum nagy részét. Munkánk sikeres befejezéséhez nagymértékben hozzájárult még Sue Edwards, Johannah Bernstein, Smitu Kohari, Christoph Baker, Dane Ratliff és Hermán Ott. És végül, de nem utolsó sorban, köszönetet mondunk az Alapítvány berlini, riói és johannesburgi munkatársainak segítőkészségükért. Megteremtették számunkra azokat a feltételeket, melyek nagymértékben hozzájárultak a gyümölcsöző és eredményes találkozókhoz, ugyanakkor biztosították számunkra a Jo'burg Memo lehető leggyorsabb megjelenését. Külön köszönetet érdemel Jörg Haas, az Alapítvány Rio+10 programjának vezetője, amiért elejétől végéig figyelemmel kísérte és támogatta a Memorandum megszületését. 2002. április Ralf Fücks, Barbara Unmüssig vezetőségi tagok Heinrich Böll Alapítvány