Jövedelemszabályozás és pénzgazdálkodás a mezőgazdaságban [antikvár]

A közgazdasági szabályozó rendszer a gazdaságpolitikai célok elérése érdekében létrehozott feltételrendszer, amely a népgazdasági tervekben összefoglalt feladatok megvalósítását szolgálja, és közben azokra hatást is gyakorol. 1980-tól az új szabályozás, a VI. ötéves terv indulása előtt egy évvel már életbe lépett egyrészt azért, hogy a vállalatok, a szövetkezetek időben tudjanak alkalmazkodni hozzá, másrészt, hogy a VI. ötéves terv törekvéseit nem megfelelően közvetítő elemeit, illetve mértékrendszerét időben módosítani lehessen. A szabályozó rendszer 1980. évi módosításának a népgazdaság valamennyi ágában — így a mezőgazdaságban is — három alapvető oka van. 1. Az utóbbi években megváltozott külgazdasági feltételek, elsősorban az energia és az alapanyagok gyors áremelkedése hatásának az ár- és jövedelemszabályozáson keresztül való közvetítése a mezőgazdasági termelők részére. 2. A szabályozó rendszer működéséről az utóbbi négy évben szerzett tapasztalatok alapján módosítani kellett a szabályozás azon elemeit, amelyek nem szolgálták eléggé a népgazdasági célok megvalósítását. 3. A belső gazdasági, társadalmi körülmények, feltételek változása. A szabályozás továbbfejlesztésekor természetesen szempont volt a stabilitásra való törekvés is, tehát ahol az eddigi gyakorlat bevált, ott nem változott a szabályozás rendszere. A tapasztalatok, elemzések azt mutatták, hogy az eddigi ár- és szabályozó rendszer a mezőgazdaságban - az időközi módosításokkal együtt - alapvetően megfelelt a bevezetéskor számításba vett követelményeknek. Az is nyilvánvalóvá vált viszont, hogy a megváltozott külső és belső gazdasági helyzetből fakadó követelményeket számos ponton gyengén, esetenként ellentmondásosan közvetítette. Elősegítette a mezőgazdasági termelés dinamikus növekedését, de nem növelte kellően a termelés hatékonyságát, nem irányította eléggé az üzemek figyelmét a takarékos költséggazdálkodásra. Az ár- és a szabályozó rendszer korszerűsítésében -az előzőeken túl - alapvető szempont volt, hogy adottságainknak és lehetőségeinknek megfelelően a hazai élelmiszerigényeket a jövőben is a hazai termelésből kell fedezni, a mezőgazdasági termékek kivitelénél pedig a korábbinál jobban kell ösztönözni a gazdaságos export növelését.