Karrieriskola [antikvár]

Előszó Talán más szerzők is így vannak vele: a szerzői előszót a könyv megírása után hetekkel, kedves, de egyre türelmetlenebb szerkesztői noszogatásra készítik csak el. Higgyék el, nem könnyű „elengedni" egy könyvet, különösen azt, amelynek témája napról napra íródik, formálódik tovább a szerző munkája során - jelen esetben minden egyes azóta elemzett szakmai önéletrajzzal, lebonyolított állásinterjúval, kidolgozott AC-gyakorlattal, moderált szakmai konzultációval Jópár éve dolgozom humánmenedzsment-szakértőként, számos - főként a telekom, IT, bank, biztosítás, közszolgáltatás szektorhoz tartozó - hazai és multinacionális vállalattal együttműködve. Személyzetfejlesztés, ezen belül toborzás és kiválasztás, képzés és szakképzés, illetve a teljesítménymenedzsment a szakterületem, de az utóbbi években mind többet foglalkozom a karriermenedzsmenttel is. Kezdetben nem volt ez több, mint izgalmas kirándulás, kitekintés a „szokásos" HR-es munkából. Az apropóját az adta, hogy egy lovasbaleset következtében több hónapnyi pihenőre kényszerültem. Kezdetben elolvastam minden szebb napokra félretett könyvet, megnéztem egy csomó jó filmet, majd felkérésre ími kezdtem: először egy HR-eseknek szóló szakkönyvbe fejezetet az online toborzásról, majd egy pályakezdőknek szóló kiadványba cikket önéletrajzírásról, állásinterjúkról S igen, nagyjából ekkor fedeztem fel, milyen izgalmas feladat a potenciális pályázókat, interjúalanyokat tanácsokkal s még inkább kérdésekkel segíteni szakmai pályafutásuk elemzésében, karriercéljaik megfogalmazásában, karrierdossziéjuk összeállításában. Minden egyes előadásban, személyes konzultáción, megválaszolt e-mallben, s itt, ebben a könyvben is ugyanazon sarkpontok mentén adtam, adok tanácsot: az embernek nem kell elnyernie minden állást, nem kell megfelelnie minden követelménynek, csak oda és arra a pozícióra pályázzon, amire mind képzettségét, szakmai kompetenciáját, mind személyes kvalitásait, értékrendjét tekintve megfelel. De ha pályázik, tegye felkészülten, szívvel-lélekkel, a legjobb formáját hozva. Ha ezt az üzenetet sikerült átadnom, már nem marad más hátra, mint hogy megköszönjem mindazok segítségét, akik bíztatásukkal és munkájukkal hozzájárultak e könyv megszületéséhez. Tóth Éva Mária