Karrierológia [antikvár]

A mű, amelyet potom áron beszereztek, nem kevesebbet nyújt át Önöknek, mint a Siker Titkát! És vajh, ki ne szeretne sikeres lenni? Mert mi is a siker? Messziről lerepülnek előtted a kalapok, csüggnek ajkadon a könnyű nők, sőt csüggnek nyakadon is, továbbá van autód, televíziód, frizsidered, öröklakásod, sőt esetleg könyvsorozatod is, amely borítófedeleinek színességével jól dekorálja a lakást. Sietek már most, elöljáróban megpendíteni egy gondolatot, amely majd végigvonul a művön, a dialektikus realtivitás eszmekörét, mint módszert és rendező elvet. Íme: a siker nem mindig jelentette a fentieket. Nem is oly régen (Vö. Gezerédhy Untalan: A karrier útjai, jódjai és az életerő. 1897) a siker fő jellemzőinek a következőket tartották: hintó, villa, szolgaszemélyzet, pezsgő, Havanna. Namármost: ha kiszűrjük a korszellemet - a Havannát például jól helyettesíti a Fecske, a pezsgőt a Kinizsi, a szolgaszemélyzetet a padlókefélő, jótállással -, akkor fő különbség gyanánt mi ötlik a szemünkbe? Mi egyéb, mint a könnyű nő! A könnyű nő egy-két emberöltővel ezelőtt nem volt a siker megnyilvánulása. A korabeli irodalmat tanulmányozva arra a következtetésre juthatunk, hogy valamirevaló férfinak a fő gondja az volt, hogyan szabadulhat ragaszkodása túl bőséges özönétől. Közben azonban bekövetkezett a nemek egyenjogúsítása, továbbá a társadalmi erkölcs és a személyzeti osztályvezető nők megértő magatartása saját, és szigorú elvisége mások gyengéi iránt.