Bővebb ismertető
A termékszerkezet-változás gazdasági megalapozásában és az önköltségcsökkentés vállalati tartalékainak feltárásában nagy szerepe van az önköltségszámításnak. A termékek versenyképességének és műszaki színvonalának értékelésében a műszaki-gazdasági kritériumok teljesítik a minősítés feladatát. A vizsgálatban azonban megfelelő rangot kell kapnia a gazdaságosságnak is. Nem mindegy, hogy a termék előállítása mennyibe kerül, s a termék értékesítése milyen mértékben járul hozzá a vállalati nyereség növeléséhez (illetve veszteséges termék értékesítése esetén a nyereség csökkenéséhez). Ezekre a kérdésekre az önköltségszámítás ad választ. A gyors műszaki fejlődés és a termékszerkezet-átalakítás időszakában nagy figyelmet kell fordítani az új termékek önköltségének kiszámítására. Az előző évi tényleges pótlékkulcsok használata és a közvetlen bérköltségre jutó pótlékolással az új termékeket gyakran olyan általános költségekkel is terhelik, amelyek a régi termékek gyártástechnológiájával kapcsolatosak. Az ilyen számítási módszerrel készített előkalkuláció nem a valós költségráfordítást számszerűsíti, s ily módon nem segíti a termékek árának helyes megállapítását és a termékelőállítás jövedelmezőségének valósághű értékelését. A termékek önköltségének kiszámítása, az árvetés és az utókalkuláció szerinti önköltségadatok összehasonlító elemzése a hatékonyságjavítás és jövedelmezőségnövelés egyik fontos eszköze. Ennek felismerése és érvényesítése tette szükségessé az önköltségszámítás újraszabályozását, a kalkulációs előírások korszerűsítését. Az új önköltségszámítási rendeletet a pénzügyminiszter az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben adta ki. Az új önköltségszámítási rendelet régi problémát old meg: az árvetés, az elő- és utókalkuláció tartalmi összhangjának megteremtését. Ez a magas szintű jogszabály a kalkulációs költségtényezők tartalmi azonosságának előírásával lehetővé teszi az árvetésben, az elő- és utókalkulációban számított adatok összehasonlíthatóságát. Megszűnik az árvetés és az árvetési költségkalkuláció, azaz a hatósági áras és szabadáras termékek árkalkulációjának korábbi kettőssége: ezután az árvetést árformától függetlenül azonos szabályok szerint kell összeállítani.