Könyvviteltan [antikvár]

Társadalmi és gazdasági rendünk megváltozásával nagy jelentőségre telt szert a számvitel és ezen belül is a könyvvitel. A számviteli dolgozó ma már nemcsak egyszerűen „könyvelő", aki könyvel, mert a könyvelés kötelező s ez a foglalkozása, hanem a szocializmusnak épp úgy megbecsült építőmunkása, mint a műszaki értelmiségi vagy kétkezi termelő dolgozó. A könyvelő azzal vesz részt a társadalmi termelés munkájában, hogy számadatokban rögzíti le és vetíti az irányító szervek elé a termelés menetét, miközben maga is ellenőrzi a terv betartását és számadataival megteremti népgazdaságunk további fejlesztéséhez az újabb tervek alapját. Ez a feladat széleskörű ismereteket és magasszínvonalú szakmai tudást követel meg a könyvelőtől. Megköveteli, hogy népgazdaságunk könyvviteli rendszerét, az elszámolások módját behatóan ismerje. Az ezirányú ismeretvágy megmutatkozik abban is, hogy mind többen szeretnék tudni, miképpen kell a termelési tevékenységet számokba foglalni s hogy mit mondanak ezek a számadatok. A rendelkezésre álló szak- és tankönyvek egyrésze csak alacsonyabb vagy alapfokon, más részé alapfokú könyvviteli ismereteket feltételezve ismerteti a könyvviteli elszámolásokat a tanulni vágyóval. Mi azt a célt tűztük magunk elé, hogy azt is eljuttassuk a vállalati könyvvitel magasabbfokú megismeréséhez, aki még az alapfogalmakkal sincs tisztában. Ezért a könyvvitel tanítását ott kezdjük, ahol még az alapismeretek is hiányoznak s fokozatosan haladva eljuttatjuk a tanulót azokhoz, a könyvviteli ismeretekhez, amelyeket főiskolákon és egyetemeken, nemkülönben a gyakorlati élet munkájában el kell sajátítania és tudnia kell. Könyvviteltanunkat így felsőbb (jórészben középfokú) könyvviteli oktatásunk segédeszközének is szántuk. Az alapismereteken túl könyvünk követi a könyvviteli elszámolásokra vonatkozó, ezidőszerint érvényes hivatalos utasításokat s a számlákat is azokkal az elnevezésekkel mutatja be, amelyekkel a tanuló szakosított tananyagában, vagy a számviteli dolgozó mindennapi gyakorlati munkájában túlnyomórészt találkozik. A számlarendszer szerkezeti számlaszámait mellőztük, nehogy a formalisztikus szemlélet felülkerekedjék az elszámolás lényegén. Tudatában vagyunk annak, hogy amikor első ízben fogtuk össze - az alapismeretek hiányát is feltételezve - mindazt, amit képzett számviteli dolgozónak könyvvitelünk jelenlegi helyzetében tudnia kell, Könyvviteltanunk nem lehet kifogástalan. Kétségtelenül vannak hibái és hiányosságai is, amelyek kiküszöbölésre várnak. Mindazt az építő kritikát, amely könyvünket jobbá, tökéletesebbé teheti, már előre is köszönettel és örömmel várjuk és kérjük, hogy ezt a segítséget továbbadva, magunk is hozzásegíthessük tanulóinkat és számviteli dolgozóinkat a minél alaposabb könyvviteli tudás megszerzéséhez. Budapest, 1952. július hó. A szerzők