Környezetgazdaságtan [antikvár]

ELŐSZÓ a magyar kiadáshoz A századunk közepe óta jegyzett időszak egyik meghatározó jelensége a környezetszennyezés problémája, amely komplexitásával és lokálisregionális-globális hatásmechanizmusával méltán vívta ki a „meg-határozó" jelzőt. A környezeti problémák tudományos igényű és hétköznapi jellegű szemlélése egyaránt feltételezi a komplexitásnak és a globalitásnak a figyelembevételét, mint a kérdéskör vizsgálatának alapvető rendező elveit. A komplexitás igénye arra figyelmeztet, hogy a környezeti problémák művelését nem sajátíthatja ki egyetlen tudományterület sem, ugyanakkor minden diszciplínának kötelessége részt vállalni a környezetterhelés okainak feltárásában, illetve a környezetvédelem lehetséges eszköztárának kidolgozásában és hatékony érvényesítésében. A természettudományokat, a társadalom- és gazdaságtudományokat és a műszaki tudományokat a tudományos önfejlődés motívuma és a közvélemény nyomása egyaránt erre a szerepvállalásra kényszeríti és ösztönzi. A globális szemlélődés igénye pedig abból a tényből fakad, hogy a természeti-ökológiai rendszer oszthatatlan és egységes: egyrészt helyi, lokális környezeti terhelések is vezethetnek nagyregionális károsodásokhoz, másrészt egyetlen kis ország sem érezheti magát védettnek a mai globális környezeti problémák (globális felmelegedés (üvegházhatás), ózonréteg károsodása, levegő és talaj savasodása, stb.) káros hatása ellen. A fentiekben említett gondolatokat jól reprezentálják az un. globális ökológiai-ökonómiai összefüggések. A szakmai, de a szépirodalom is szolgáltat példákat arra, hogy egy adott régióban meghonosodott gazdálkodásifogyasztói szokások miként indíthatnak el egy távolabbi régióban olyan nem kívánatos környezeti terheléseket, amelyek aztán indikátoraivá válnak Földünk egészét érintő - azaz a „származási hely"-et sem kímélő - környezeti degradációknak. (Legszemléletesebb példái ezen összefüggéseknek az un. „hamburger-effektus", az „énekesmadár-szindróma", a „kasszavaösszefüggés", a „Japán-jelenség", stb ).