Bővebb ismertető
Előszó
„Megmondanádkérlek, hogy merre kell mennem? - kérdezte Alice a Macskától. Ez attól függ, hova akarsz eljutni - válaszolta a Macska. Tulajdonképpen mindegy, hogy hova érkezem - mondta Alice. Akkor mindegy, hogy merre indulsz - válaszolta a Macska. "
Alice Csodaországban
2008 tavaszán, amikor útjára indítottuk a Közép-Európai Közlemények című folyóiratot, a fenti idézet szellemében tettük. Most 2013 tavasza van, folyóiratunk immár a VI. évfolyamába lépett, és aktuálissá vált feltennünk a kérdést: Jó irányban haladtunk-e az elmúlt öt évben?
A folyóirat indulásakor megfogalmazott jövőképünket három elemből építettük fel:
• Egy olyan folyóiratot szeretnénk elindítani, mely Közép-Európa történetével, földrajzával, gazdaságával és regionális folyamataival foglalkozik.
• Egy olyan folyóiratot szeretnénk működtetetni, melyben történészek, geográfusok, regionalisták és közgazdászok a multidiszciplinaritás jegyében közölnek tanulmányokat a nagy, közös témáról, Közép-Európáról.
• Folyóiratunk eleget tesz a MAB által bevezetett „lektorált és referált folyóirat" kategória követelményeinek.
Főszerkesztőként azt gondolom, hogy a magunk számára felállított hármas követelménynek az eddig megjelent folyóiratszámainkkal eleget tettünk, és egy komoly publikációs fómmot hoztunk létre a Közép-Európával foglalkozó kutatók és oktatók számára. A kitüntetésekről szokták azt mondani, az minősíti őket, hogy kik kapják meg. Véleményünk szerint egy folyóiratot az minősit, hogy kik publikálnak benne.
Eddig megjelent számainkban a doktori fokozat megszerzése előtt álló, ígéretes PhD-hall-gatók (a fiatal generáció tagjai) éppúgy publikáltak, mint az egyes szakterületek PhD-fokozattal rendelkező kutatói (a középgeneráció tagjai) sőt, nagy örömünkre kialakult egy olyan profesz-szori, nagydoktori fokozattal rendelkező kör (az idősebb generáció), amelynek tagjai szintén lapunk rendszeres szerzőivé váltak.
Különösen büszkék vagyunk arra, hogy jubileumi No. 20-as számunkat (amely végül a főszerkesztői felkérésünk alapján beérkezett nagyszámú tanulmány miatt dupla szám, azaz No. 20-21. lett) 22 nagytekintélyű professzor tisztelte meg írásával! Azt gondolom, ennél ékesebb bizonyíték nem kell arra, hogy folyóiratunkkal az elmúlt öt évben jó úton jártunk.
A 22 professzori írás mellé - reprezentálva a KEK-ben publikáló többi generációt is -, megjelentetjük egy középgenerációhoz tartozó kolléga és egy fiatal kolléga tanulmányát is.
Köszönet mindenkinek, aki munkájával, támogatásával lehetővé tette, hogy a Közép-Európai Közlemények elindulhasson és eljuthasson a No. 2l-es számáig. Kérjük, maradjanak továbbra is barátaink, szerzőink, olvasóink, segítőink.
Szeged, 2013 tavasza
Gulyás László főszerkesztő
1938-ban született Kolozsváron. 1958 és 1962 között a kolozsvári jogi kar hallgatója. 1963-tól munkatársként, majd 1968-tól főszerkesztő-helyettesként dolgozott az Utunknál 1989-ig. 1990-től a kolozsvári Helikon főszerkesztője.
Legelső novelláskötete Sorskovács címmel Bukarestben jelent meg 1964-ben. Ezt követték az Ezen a csillagon (1966), az Üllő, dobszó, harang (1969) és a Jámbor vadak (1971). A novelláskötetek után regényeket írt: Kő hull apadó kútba (1975), Agancsbozót (1990), Hollóidő (2001).
A Magvető Kiadó az író hetvenedik születésnapjára – 2008 őszén – újra megjelentette Szilágyi István Kő hull apadó kútba, valamint Hollóidő című regényeit, egy esztendővel később pedig novelláinak, elbeszéléseinek legjavát gyűjtötte kötetbe.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Kő hull apadó kútba (1980, 2008), Hollóidő (2001, 2008), Bolygó tüzek (2009)
Díjai
A romániai KISZ irodalmi díja (1972), a Román Írószövetség díja (1975), Pezsgő-díj (1975), József Attila-díj (1990), Ady Endre-díj (1992), Déry Tibor-jutalom (1995), Getz Corporation-díj (1998), Kossuth-díj (2000), Magyar Irodalmi Díj (Szilágyi a díjat visszautasította – 2002), Márai Sándor-díj (2003), Székelyföld-díj (2008), Arany János-díj (2008), Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány-díj (2008)