Közgazdasági Szemle 1930. [antikvár]

A pénz és a hitel a gazdasági forgalomban. Ez év tavaszán alkalmunk volt a Magyar Közgazdasági Társaság egy előadó ülésén meghallgatnunk Albert Hahnt, most már a frankfurti egyetem tanárát. Aki figyelemmel hallgatta végig az előadást és egybevetette Hahn könyvével, a Volkswirtschaftliche Theorie des Bankkredits fejtegetéseivel, megállapíthatta, hogy Hahn felfogásában nem lényegtelen változás következett be és pedig lényegesen közeledett ahhoz az elméleti konstrukcióhoz, amelyet az angol Hawtrey képvisel, sőt Hahn könyvének első kiadását megelőző egy évvel (1919-ben) már kifejtett. Alkalmam volt az előadás után néhány szót váltanom Hahn-nal s ez a beszélgetés csak megerősített abban, hogy Hahn voltaképpen most már Hawtrey álláspontját fogadta el; annyival inkább, mert ezt Hahn maga be is ismerte. Ha tehát a jövőben az ujabb hitelelméletekkel foglalkozunk, nem helyezhetjük többé előtérbe Hahn-nak eredeti tanait, amelyek túlzó, szélsőséges fogalmazásukkal tűntek fel, de hivták is ki maguk ellen a kritikát, hanem Hawtrey-val kell elsősorban foglalkoznunk. Miben is állanak ezek az ujabb hitelelméletek? Ugy Hawtrey, mint Hahn ugy kezeli a hitelt, mint a pénzzel (Hahn-nál: készpénzzel) egyenértékű forgalmi eszközt, majd megalkot egy olyan logikai konstrukciót, melyben a gazdasági forgalom zavartalanul lebonyolódik minden pénz nélkül, de a hitel segítségével...