Közgazdasági Szemle 2003. január-június (fél évfolyam) [antikvár]

Részlet: "1928, a Nagy Válság előtti utolsó „békeév". Ez az év hozta a világnak a penicillint és a Geiger-Müller-számlálócsövet. 1928-ban mutatták be Brecht Koldusoperáját, és csendültek fel először Ravel Bolerójának a kort annyira kifejező, nyugtalan hangjai. Ebben az évben került az olvasók kezébe Ilf és Petrov örökbecsű szatirikus regénye: A 12 szék. A közgazdász-társadalom számára azonban ez az év más miatt fontos. Jómódú polgárcsaládban, egy budapesti ügyvéd negyedik gyermekeként 1928. január 21-én született Kornai János, akinek a neve szerte a világon egyet jelent a magyar közgazdaságtannal, éppúgy, mint Bartóké vagy Liszté a magyar zenével, vagy Kertész Imréé december 10. óta a magyar irodalommal. Munkái - közöttük is elsősorban A hiány - elementáris erővel hatottak Magyarországon és külföldön egyaránt. Ebben a műben ismertek annak idején önmagukra a „létező szocializmus" országai Csehszlovákiától Vietnamig, de ebből a műből értették meg a számukra korábban szinte felfoghatatlan tervgazdasági logikát, a „tervezett zűrzavart" a nyugati közgazdászok is. Ez azonban még nem lett volna elég Kornai János világsikeréhez. Bár kevéssé szokták hangsúlyozni, A hiány és Kornai János más, a disequilibrium-állapotokat taglaló munkái a 20. századi fejlett piacgazdaságok önismeretéhez is igen jelentős mértékben járultak hozzá. Kornai János élete semmiben sem hasonlít az Amerikában született pályatársai életéhez. A tipikus nyugati pályafutás szinte unalmasnak mondható: egyenes út vezet a Borostyánligához tartozó vagy valamely más híres egyetem bachelor fokozatától a gyors akadémiai karrieren át a lexikoncímszóvá válásig. Kornai János pályaívét a Szabad Népnél való újságíróskodástól - ahol ez a különös karrier indult - a Harvard Egyetem professzorságáig már aligha mondhatjuk egyenes vonalúnak. Paradox módon mégis kevés következetesebben felépített életpályát láthatunk az övénél."