Közgazdaságtan II. [antikvár]

Részlet: 1. fejezet BEVEZETŐ 1.1. A makroökonómia alapkérdései A makroökonómiai szemlélet-a mikroökonómiával szemben-nem az egyes piacokra, hanem a gazdaság egészére koncentrál, és olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a gazdasági összteljesítménye, a munkanélküliség, az infláció, valamint a külső egyensúly alakulása. A makroökonómia alapítójának John Maynard Keynes angol közgazdász (mellékesen politikus, állami tisztviselő, egyetemi tanár és tözsdespekuláns) tekinthető, aki elsőként javasolta a mikro- és makroökonómia kettéválasztását. Keynes fő müve 1936-ban jelent meg „A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete" címmel. Ebben az 1929-33-as nagy világgazdasági válságra keresett elméleti magyarázatot. A korabeli közgazdasági elmélet ugyanis képtelen volt megmagyarázni a termelés nagyfokú visszaesésével és a munkanélküliség soha nem látott emelkedésével járó tartós gazdasági válság jelenségét. Keynes nemcsak magyarázatot talált a válságra, hanem a további válságok elkerülését célzó stabilizációs politikára is javaslatot tett, amely később sok állam gazdaságpolitikájának alapja lett. A makroökonómiai gondolkodás egyik fő vonulata a mai napig Keynes gondolatain nyugszik. Könyvünk szintén a keynesi elméletet alapul véve vezet be a makroökonómia alapjaiba. A makroökonómia alapkérdései nem az egyes piacokra, hanem a gazdaság összteljesítményére irányulnak. Ezek a kérdések a következők: Mi határozza meg egy ország össztermelésének, kibocsátásának nagyságát és növekedési ütemét? Mivel magyarázható, hogy hosszú időszak átlagát tekintve a termelés bővül? Rövid távon azonban miért nem egyenletes a növekedés? Mi magyarázza a