Közlekedésgazdaságtan 2. [antikvár]

Részlet a könyvből: "1. MUNKAMEGOSZTÁS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS KÉRDÉSE A KÖZLEKEDÉS TERÜLETÉN "A közlekedés ügy az, mely körül sem egyesek, sem hatóságok önálló és szétosztott munkássága sikerhez nem vezethet: miben, valamint csak minden erők egyesített munkássága állíthat ki valami egészet és nagyobbszerűt..." (Gr. Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésirül. Pozsony, 1858. január 25.) "Társadalmi általános tőke (social overhead capital): /olykor infrastuktúrának is nevezik/ Azok az alapvető tőkejavak, amelyektől a gazdasági fejlődés függ, különösen a szállítás az energiaszolgáltatás és a távközlés. Mivel a társadalmi általános tőke nagy tőkeköltséggel és oszthatatlan tényezőkkel jár, általában a kormányzat tervező tevékenységétől és gazdasági támogatásától függ, különösen a kevésbé fejlett országokban." (P.A. Samuelson - W.D. Nordhaus: Közgazdaságtan Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp. 1990) 1.1. A közlekedési munkamegosztás lényege és formái A közlekedési munkamegosztás egy célszerűen kialakuló/kialakított forgalommegosztást jelent a közlekedés egyes alágazatai között. A társadalmi-gazdasági fejlődés hatására mennyiségileg és minőségileg differenciálódó utazási és szállítási igények, valamint a közlekedési technika fejlődésének kölcsönhatásaként a munkamegosztás számos, változó formája alakul ki. Alapelv: a nemzetgazdaság korlátos erőforrásainak racionális felhasználása - az egyes szállítási feladatokat az a közlekedési alágazat végezze, amely adott feltételek mellett a legkisebb élő- és holtmunka-felhasználást, a negatív externáliák minimális szinten tartását biztosítja. Az állam szerepe a munkamegosztás alakításánál A közlekedés, mint infrastruktúra működése a nemzetgazdaság egészére kihat. A közlekedési munkamegosztás tudatos alakítása a nemzetgazdaság tervszerű fejlesztésénél mindig jelentős szerepet játszik. Más kérdés, hogy a központi szabályozás és a spontán piaci folyamatok érvényesülésének arányát hogyan lehet optimalizálni. A fenti Széchenyi idézet kiemeli a közlekedésügy központi, nemzetgazdasági szintű kezelésének fontosságát abban az időszakban, melyet az első "szállítási forradalom korszakának" is nevezhetünk."